Mit evett Jézus a tanítványaival az utolsó vacsorán?

Két olasz kutató, Generoso Urciuoli és Marta Berogno bibliai és korabeli zsidó szövegek, ókori római munkák, művészi, többek között 3. századi keresztény katakombákból származó ábrázolások és régészeti információk alapján igyekezett kideríteni, milyenek lehettek az étkezési szokások a korszak Palesztinájában. „A Biblia tárgyalja, hogy mi történt azon a bizonyos vacsorán, nem részletezi azonban, hogy Jézus és 12 tanítványa mit evett” – fejtette ki a Discovery Newsnak a torinói Petrie Kutatóközpont munkatársa, az Archeoricette blog szerzője.

A tudós és szerzőtársa, a torinói Egyiptom Múzeum régésze, Marta Berogno témában írt,  Gerusalemme: l'Ultima Cena (Jeruzsálem: Az utolsó vacsora) címen hamarosan megjelenő könyvükben bővebben is kifejtik a 2000 évvel ezelőtti palesztinai konyhaművészetével kapcsolatos kutatásaik eredményeit. „Abból indulunk ki, hogy Jézus zsidó volt. Ő és tanítványai betartották a Tóra által közvetített, evési tilalmakkal összefüggő hagyományokat” – magyarázta Urciuoli.

A Jézus keresztre feszítése előtti napon a Megváltó és tanítványai által elfogyasztott utolsó vacsoráról készült leghíresebb ábrázolás Leondardo da Vinci munkája, amely azonban – mint már a fentiekből is kiderülhetett – történelmileg pontatlan. „Leonardo falfestménye évszázadok ikonográfiai kódjaiból építkezett. Az eucharisztia szentségét megtestesítő utolsó vacsorának nagyon erős jelképes jelentése van, ez azonban nem segíti a történelmi rekonstrukciót” – fejtette ki Urciuoli.  

Az ételt a vallásos ábrázolások túlnyomó többsége által sugallt képpel ellentétben nem egy formális esemény keretében fogyasztották el egy téglalap alakú asztalnál, hanem a kor szokásinak megfelelően földre helyezett párnákon ettek. „Palesztinában ebben az időszakban az ételt alacsony asztalokon helyezték el, a vendégek pedig fekvő helyzetben ettek padlópárnákon és szőnyegeken” – mondta Urciuoli.

A tányérok, tálak és edények valószínűleg kőből készültek. A régészek számos, i. sz. 1-ből származó kőedényt találtak már Jeruzsálem és Galilea környéki lelőhelyeken. A zsidók szigorúan betartották a tisztátalan tárgyak használatával szembeni előírásokat, így kőedényeket nyugodtan használtak. Urciuoli szerint azonban az sem kizárt, hogy a korban rendkívül divatos terra sigillatákból (fényes felületű vörös kerámiaedényekből) ettek.

Az asztalnál helyet foglalók sorrendjét szigorú előírások szabályozták. A legfontosabb személyek azok voltak, akik a fővendég jobb és bal oldalán foglaltak helyet. „János evangéliumának szövegei arra utalnak, hogy Júdás nagyon közel ült Jézushoz, feltehetően közvetlenül a balján. Sőt, tudjuk, hogy Júdás kenyeret is mártott Jézus ételébe, amely a közös tálból történő evés gyakorlatára utal” – magyarázta Urciuoli.    

A kutatók két másik, Bibliában említett étkezést, a kánai menyegzőt és Heródes lakomáját is elemezték. A kánai menyegző vizsgálata segített a szakembereknek megérteni a zsidó étkezési szokásokat összefoglaló kásrutot, amely előírta, hogy mely ételeket tilos elfogyasztani, az engedélyezetteket pedig hogyan kell elkészíteni.

A két fenti eseményen, valamint az utolsó vacsorán a Szentírásban is említett bor és a (kovásztalan) kenyér mellett valószínűleg tzirt, a rómaiak által kedvelt halszószt, a graum egyik változatát is felszolgáltak. A kutatók szerint az sem kizárt, hogy az utolsó vacsorát a zsidók pusztai vándorlására emlékező sátoros ünnep alatt, ősszel fogyaszthatták el. Márk evangéliuma szerint Jézus azonban a kovásztalan kenyér ünnepének első napján, a pészahi bárány felszolgálásának idején készült fel az utolsó vacsorára. Ha az utolsó vacsorát valóban a zsidók Egyiptomból való kivonulására emlékező pészah idején fogyasztották el, feltehetően bárány is került az asztalra.

A kutatók szerint ezek mellett még sólet, lassú tűzön főzött babpörkölt, olíva és izsók (mentaszerű növény) és pisztáciával kevert keserű füvek mellett datolyából készült haroset (gyümölcsök és dió édes keveréke) is került az asztalra. „A keserű gyógynövények és a haroset fogyasztása jellemző volt pészahkor, sóletet ünnepségek során ettek, és izsópot is napi rendszerességgel fogyasztottak” – fejtette ki Urciuoli.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. Erdély etnikai, vallási helyzete a 16–18. században
II. Népesség, település, életmód

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• II. József haláláról tudósított nyitószámában az első erdélyi magyar újság
• Már ötéves korában megválasztották, de sohasem uralkodott az utolsó erdélyi fejedelem
• A trianoni békét "morális köntösbe öltöztették"