Így vadásztak angolnára a kőkorban
2015. május 6. 11:47
Egy kőkorból származó, háromágú szigony maradványaira bukkantak a Dánia déli részén dolgozó régészek, akik szerint a speciális formájú lándzsát angolna elfogására használhatták. A több ezer éves technika azonban olyannyira bevált módszernek számít, hogy mind a mai napig ehhez hasonló szigonnyal a kezükben állnak neki a halászatnak az angolnahúsra vágyók.
Korábban
A Németországhoz tartozó Fehmarn-sziget és a dán zászló alatt álló Lolland-sziget közötti keskeny tengerszorost összekötő, tenger alatt futó alagút építése előtti kötelező régészeti felmérés során egy izgalmas kőkori leletet találtak a tengerfenéken. A felfedezés figyelemre méltó, mert segítségével végre bizonyosságot nyert, miként fogtak angolnát a neolitikumban: a szigony két oldalsó ága közrefogta az átlagosan 60-80 centiméteres halat, míg a középső, éles, csontból készült ág keresztülszúrta az angolnát, magyarázta Line Marie Olesen, a kutatást vezető dán régész.
A kutatók már régóta sejtették, hogy ilyen szigonyfajtát használhattak az i. e. 5-6 ezer utáni évszázadokban, ám eddig régészetileg nem volt nyoma, ugyanis korábban csak letöredezett végű háromágú szigonyokat és csonthegyeket találtak, magyarázta Søren Anker Sørensen dán kutató. 40 évvel ezelőtt egy búvár segítségével egy ehhez hasonló szigony került elő a tengerfenékről, ám a középső ág hiányzott a leletről.
„Most már biztosak vagyunk benne, hogy az angolnahalászat mikéntje (az ipari halászatot természetesen nem számítva) szinte semmit sem változott az eltelt több mint 6-7 ezer évben” - mondta Olesen, aki munkatársaival a gyakorlatban is kipróbálta az eszközt.
A késő-kőkorszakban a szigeteket két, egyenként körülbelül 20-25 méter széles lagúna választotta el, amelynek sekély, homokos, néhol kavicsos vize tökéletes halászterületnek számított. A köves résztől délre a régészek egy vesszőből font kerítés, vagyis egyfajta kifeszített halászháló maradványait találták meg, amelyet a halászok eredetileg a part közelében állíthattak fel. A mintegy 25 méteres hálóból egy „U” alakot formáztak, amely minden bizonnyal a lagúna felé nyílott.
„Azt, hogy a halászkerítést ténylegesen is a helyszínen állították fel vagy csupán ott mosták meg, esetleg a karbantartási műveletek során került oda, nem tudjuk pontosan” - mondta Olesen. A régészek szerint a viszonylag bonyolultabb szerkezet merőben más funkciót tölthetett be, mint a térségben jól ismert halászati bukógátak.
A tavalyi ásatások során előkerült lábnyomok, gátmaradványok, s egyéb halászati szerszámok arra engednek következtetni, hogy a szigetlakók egy nagyobb árhullám idején próbálták meg menteni a menthetőt, s eszközeiket homokkal fedték be.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:05
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
- 10 meglepő tény a vasút történetéből tegnap
