Újra kell gondolnunk az indoeurópai nyelvek eredetét

A genetikai kód elképesztően tömör és időtálló információhordozó, főként, ha tudjuk, mit szeretnénk tőle kérdezni. Nagyjából így foglalható össze, min is alapul az archeogenetika tudománya, amely pár tucat régmúltban élt ember - azaz „humán minta" - örökítőanyagának elemzésével egész civilizációk történetére deríthet fényt.

A Nature-ben publikált kutatásban 69 ember maradványait vizsgálták, akik 3000-8000 évvel ezelőtt éltek az öreg kontinensen. „Az eddigi kutatások többségében egy rendkívül költséges eljárással próbálták a csontok alapján elődeink teljes genomját megszekvenálni" - mondta el a kutatás egyik magyar résztvevője, Szécsényi-Nagy Anna, az MTA BTK Régészeti Intézet tudományos munkatársa, emellett a Mainzi Johannes Gutenberg Egyetem doktori iskolájának végzőse, aki négy, a Dunántúlról származó minta elsődleges genetikai vizsgálatát végezte el.

Kapcsolathalászat

A cikket jegyző nemzetközi kutatócsoport ezúttal kifejezetten az örökítőanyag azon pontjaira volt kíváncsi, amelyek az embercsoportok kapcsolatait segíthetnek megismerni. Ezek az egypontos nukleotid-polimorfizmusnak (SNP vagy angol kiejtéssel „sznip") nevezett helyek amolyan „jolly joker-pontok" az emberi genom hosszú kódjában, amelyeken nem csak egyféle bázispár állhat. Az ember DNS-ében több millió ilyen hely van, és ha egy pontmutáció átkapcsolja valamelyiküket, az általában semmi gondot nem okoz a leszármazottak szervezetében. Viszont, mivel annak esélye, hogy éppen ugyanezen a helyen újabb pontmutáció történjen, meglehetősen kicsi, ezek a változások sok-sok generáción át megmaradnak. Így messzemenő következtetéseket lehet levonni abból, hogy kinél mi szerepel az egyes SNP-helyeken.

A mainzi, a tübingeni, az Adelaide-i és a Harvard Egyetemen dolgozó kutatóknak nem kellett mást tenniük, mint feldúsítani a DNS-mintákat, hogy az emberi maradványokban talált örökítőanyagnak lehetőleg minél nagyobb része megmutatkozzon, majd pedig egy több mint 390 000 SNP-ből álló adatbázis alapján „kihalászni" a megfelelő helyeket, és megnézni, milyen értéket (bázispárt) vettek fel az egyes „jolly jokerek". A kapott genetikai ujjlenyomat nem annyira a sírból előkerült csontok tulajdonosának személyiségére, mint inkább az őt körülvevő embercsoportra jellemző, így az SNP-ujjlenyomatok összehasonlításával e populációk kapcsolataira lehet fényt deríteni.

Újkőkor a genetika fényében

A különböző helyekről és korokból származó emberi maradványok vizsgálatával kapott eredményeket számos régész, köztük Bánffy Eszter, az MTA BTK Régészeti Intézet tudományos tanácsadója, jelenleg a Német Régészeti Intézet frankfurti székhelyű részlegének igazgatója segített értelmezni. A feltárt genetikai kapcsolatok alapján az újkőkor Európájának meglepő képe rajzolódott ki. Eddigi ismereteinknek megfelelően hét-nyolcezer évvel ezelőtt valóban Közel-Keletről érkező földművesek kezdték el meghódítani Európa déli, délnyugati és középső részét. Nagyjából kétezer év múltán azonban a földművesek genetikai összetétele megváltozott, mivel az északon és északnyugaton továbbélő vadász-gyűjtögető népek kezdtek ismét teret nyerni.

A legnagyobb meglepetést azonban az okozta, hogy körülbelül 4500 éve Közép-Európában hirtelen nagy számban megjelentek egy sztyeppei pásztornép, az úgynevezett Jamnaja- vagy gödörsíros kultúra csoportjai, amelyek már háziasították a lovat, és a leletek tanúsága szerint kocsit is használtak. A genetikai vizsgálatok alapján tudjuk, hogy génjeik 75%-ban megtalálhatók voltak a Rajnától a Volgáig terjedő zsinegdíszes kerámia kultúrájának képviselőiben.

A Jamnaja-gének hirtelen és tömeges felbukkanása arra utal, hogy nem lassú beszivárgásról, hanem népvándorlásszerű beáramlásról lehetett szó, így még írásos emlékek hiányában is feltételezhető, hogy a bevándorlók komoly hatással lehettek a Közép-Európában beszélt nyelvekre. Mindez erősen ellentmondani látszik annak az elméletnek (anatóliai hipotézis), mely szerint az indoeurópai nyelvek őseit kizárólag a Közel-Keletről érkező földműves csoportok hozták be Európába.

Jelentős archeogenetikai központ születik

Szécsényi-Nagy Anna elmondta, hogy a rangos lapban megjelent tanulmány nyomán tervezik az MTA BTK Régészeti Intézetben működő archeogenetikai laboratórium bővítését. A most közölt kutatás folytatásaként nemzetközi együttműködésben a Kárpát-medencében az i. e. 6000-2000 között élt emberek genomikai vizsgálatait fogják elvégezni.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2019

• Széchenyi Zsigmond vadászkalandjai
• Az 1990. októberi taxisblokád
• Az amerikai modernizmus első nagyasszonya
• 1918 - Az őszirózsás forradalom tündöklése és bukása
• A zselízi Eszterházy-kastély
• 1849 - Az aradi vértanúk tragédiája
• A szesztilalom rettegett szélmalomharcosa
• A Drechsler-palota különc asztaltársasága
• Hét híresség, akit elutasítottak a seregtől