1916 nyarán is meg akarták gyilkolni Tisza Istvánt

Egy eddig ismeretlen merényletterv

1916 júniusában, az újlipótvárosi Vág utcában lévő, a tömegnyomor enyhítésének céljával épült ún. Népház éjszakai szállásán ismerkedett meg egymással két „éretlen suhanc", Biró Zoltán lakatossegéd és Záborszky János kovácssegéd. A vádirat szerint az elkeseredett fiatalemberek elhatározták, hogy a Záborszky által egy korábbi szolgálati helyén ellopott revolverrel lelövik a háború fő felelősének tartott Tisza Istvánt, „és ha a lövés nem öli meg, késsel, tőrrel szúrják le". A merénylet végrehajtása után külföldre, Svájcba, illetve Romániába akartak szökni.

A Budapesti Hírlap tudósítása szerint tettük és menekülésük finanszírozásával (többek között megfelelő ruházatot, kerékpárt és útlevelet akartak beszerezni, illetve saját jutalmazásukról sem feledkeztek meg) Kovács Gyula volt országgyűlési képviselőt „akarták megtisztelni", mert róla mint Tisza korábbi merénylőjéről biztosra vették, hogy nem fog sajnálni tőlük kétezer koronát. Végül Kováccsal nem tudták felvenni a kapcsolatot, bár egy trafikban fél órán át keresték a nevét a telefonkönyvekben, ezért saját zsebből többek között különböző térképeket és „idegen nyelvek megtanulását lehetővé tevő füzeteket" vásároltak.

Mivel a társai által Flamósnak nevezett (a szó a börtönszlengben éhest jelent) Bíró a Népházban többször nyíltan beszélt tervükről, így az hamar a rendőrség tudomására jutott. Az egyik tanú szerint Biróék kétszer is (konkrét dátum nincs a jegyzőkönyvben) elindultak „lelőni Tiszát", de nem sikerült „alkalmas helyen" találkozniuk vele. Azt mindenesetre megállapították, hogy „nagyon ügyesnek" kell lenniük, mert „Tiszát 4 detektív kíséri állandóan távolabb, 2 elől, 2 hátul". A Népház olvasószobájában Biró az újságokat olvasva értesült arról, hogy a képviselőházban ellenzéki képviselők Tisza lemondását követelték. „Majd én le fogom mondatni Tiszát örökre!" - kiáltott fel.

1916. szeptember 16-án végül - egy lakótársa vallomása alapján - letartóztatták Biró Zoltánt, akit október 9-én öt hónapi és huszonkilenc napi fogházra, továbbá egyévi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlásának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére ítélték. A közveszélyes munkakerülés vétségének vádja alól ugyanakkor felmentették, mert az alapos nyomozásnak köszönhetően bizonyítást nyert, hogy söprésből és csomagok feladásából szerény rendszeres jövedelemmel bírt. Az ítéletet a Királyi Tábla december 19-én - nem ismert, hogy milyen újabb körülmények mérlegelésével - másfél évi börtönre szigorította, a semmisségi panaszt a Kúria III. büntetőtanácsa 1917 áprilisában elutasította.

Záborszky János időközben bevonult katonának Losoncra, a cs. és kir. 25. gyalogezred II. pótzászlóaljához, ellene - az ügyét elkülönítve - később tervezték lebonyolítani a tárgyalást, de ennek a fennmaradt forrásokban nincs nyoma. Ugyanakkor őt is kihallgatták a losonci rendőrségen, ahol beismerte, hogy a revolvert Szonda József szabómestertől lopta, de már júniusban el is adta. Mindenesetre - annak fényében, hogy a Tisza-gyilkossággal foglalkozó kutatóktól sem sikerült a második, állítólagos merényletkísérletről több információt szerezni - felmerül a kérdés: lehet, hogy Záborszky volt a „kiábrándult huszártiszt" (valójában egy gyalogezred frissen bevonult bakája)?

Természetesen mindkét vádlott azt vallotta, hogy „a gyilkosság eszméje" a másiktól ered. A Birónál talált térképek újságból kivágott vázlatok voltak csupán, de az ítélet szerint ezek a vádlott „szellemi nívójához mérten megfelelőek voltak". Biró csak 1916. július 30-án töltötte be tizennyolcadik életévét, de a tanúk vallomása alapján a „szövetség és a szándék a cselekmény végrehajtására" ezután sem szűnt meg, ezért az elkövetés ideje „folytatólagosan átnyúlik a vádlott felnőtt korára". A tanúk egyike, a 14 éves, foglalkozás és lakás nélküli Reisenbüchler Viktor pedig maga is elismerte, hogy haragszik Biróra, mert az „4 koronán felüli" kártyaadóssággal tartozik neki. Biró azzal magyarázta Reisenbüchler haragját, hogy az esténként a Lehel téri bódékat szokta kifosztani, és „halomszámra hordja el" onnan a cukrászsüteményeket, és ő ezért feljelentette egykori lakótársát egy rendőrnél.

A cikk teljes terjedelmében a MNL oldalán olvasható

1. A negyedik merénylet sikeres volt
2. Egy eddig ismeretlen merényletterv

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2022

• Lakatos Ernő, a „kiváló napi végrehajtó”
• A mozsgói Biedermann-kastély
• Tévéelnök belügyes gyakorlattal: Tömpe István
• A rivaldafényt kerülő Apró Antal
• A holokauszt soproni mártírjai
• Hét híres királygyilkosság
• Biszku Béla, a megtorlás szimbóluma
• A Duna egykori halcsodái
• Szomorú szerelem a szabadságharc idején