Marco Polo járhatott Amerikában?

2014. szeptember 30. 14:03

Újabb kihívója lett Kolumbusznak Marco Polo személyében az "Újvilág felfedezője" címéért futó "versenyfutásban". Egy kutatás során olyan térképeket vizsgáltak meg, amelyeken állítólag a hitelességét tekintve sokat vitatott középkori kalandor-kereskedő Alaszka partvonalait rajzolta be. A lányainak írt levelében pedig egy távoli félszigetről írt, ahol hermelinprémbe és fókabőrbe öltözött emberek élnek.

Korábban

Marco Polo apjával és nagybátyával 1271-ben indult keletre, s 1275 körül ért Kínába, ahol állítása szerint 17 évet töltött, s csak 1295-ben tért vissza Velencébe. Három évvel később egy tengeri ütközet után a genovaiak fogságába esett, és az itt töltött egy év alatt rabtársának, a pisai Rustichellónak mondta tollba kalandjait. A világ leírása, avagy Marco Polo utazásai címet viselő könyv nemsokára óriási népszerűségre tett szert. A nagyközönség azonban nem vette komolyan Polo emlékiratait, és a könyvet hamarosan az Il Milione néven (Az egymillió) emlegették, utalva a feltételezett hazugságok számára.

Marco Polo beszámolt a drágakő-bányászatról, a gyógyvizekről, a kőolaj alkalmazásairól, az öltözködésről, lejegyezte a kán palotáit, a vadászatokat, a kínai városok gazdagságát, írt az asztrológusokról és a vallási ceremóniákról, a papírpénzről, a szőnyegszövésről. Ugyanakkor mesébe illő dolgokról, például kutyafejű emberekről is olvashatunk nála, azonban különös, hogy sehol sem említi azt a kínai eljárást, amikor a lányok lábfejét 4-6 éves koruktól erős pólyával szorították össze. Nem szerepelnek az útleírásokban az evőpálcikák, a teázás szokása, ahogy a kínai nagy fal sem. Egyes kutatók szerint Marco Polo sosem jutott keletebbre a Fekete-tengernél, történetei pedig - amelyekben néhol a Távol-Keleten senki által nem ismert perzsa és közel-keleti kifejezéseket használt - a kortárs 13. századi leírások szemérmetlen plagizálásából álltak össze.

Még a nagy falat sem említi

Az is különös, hogy egy kínai forrás sem említi az európai utazó nevét, holott állítólag kínai követ és katonai tanácsadó volt Kublaj kánnál. A Smithsonian Magazine-ban megjelent legújabb kutatás újból átvizsgálta a Marco Polo munkásságáról keletkezett tudásanyagot, amelyből a szakemberek szerint egy fontos dokumentumcsoport igencsak hiányzik: a térképek. Egy 14 pergamenből álló térképes forrást most először vettek górcső alá a történészek, akik igencsak meglepődtek a látottakon.

Ha a térképek hitelesek, Marco Polo Kelet-Ázsia partjai mellett Alaszka partvonalait is ábrázolta rajtuk, valamint a két kontinenst egymástól elválasztó Bering-szorost, ahol legjobb tudomásunk szerint csak évszázadokkal később járt az első európai. Mindez azt sugallja, hogy az egyik leghíresebb középkori utazó már Kolumbusz előtt kétszáz évvel járhatott az Újvilágban. "A térkép alapján arra következtethetünk, hogy Marco Polo ismerhette Észak-Amerika nyugati partjait, esetleg az araboktól vagy a kínaiaktól hallott róla" - mondta Benjamin B. Olshin történész.

A tíz térképből és négy szöveges forrásból álló adathalmaz tintáját még nem vizsgálták meg, a pergamen anyaga pedig a 15-16. századból való, tehát biztosan nem eredeti, ám elképzelhető, hogy egy eredeti Marco Polo-térképről másolták le. A másik probléma az, hogy a kalandor egyik művében sem tett említést a térképekről vagy a Kínán túli földrészekről, igaz, amikor felszólították, hogy vonja vissza azt a sok valótlanságot, amit írt, a következőt válaszolta: "a felét is alig írtam le annak, amit láttam".

Egy olasz bevándorló agyszüleménye?

A pergamenek még 1887-ben kerültek az Egyesült Államokba egy bizonyos Marcian Rossi olasz bevándorló táskájában, ő később a kutatóknak azt állította, hogy Marco Polo patrícius őseire hagyományozta a térképeket. Alacsony iskolázottsága ellenére Rossi egy sci-fi thrillert is írt, a történészek szerint pedig nagy a valószínűsége, hogy az olasz készíthette a térképeket, amely véleményt dédunokája, Jeffrey Pendergraft is osztotta, mondván: "hatalmas tudás halmozódott fel a dédapám fejében, valódi megszállott volt."

Rossi az 1930-as években a Kongresszusi Könyvtárnak adományozta az olasz, latin, arab és kínai feliratokkal teli anyagot, amely még az FBI érdeklődését is felkeltette. Olshin, a Philadelphiai Egyetem munkatársa, aki 13 évet töltött Marco Polo kutatásával, valamint két hónap múlva megjelenő könyvének írásával, az első kutató volt, aki teljes egészében képes volt megfejteni és lefordítani a forrásokat, valamint Marcian Rossi származását a középkori Velencéig visszavezetni.

A szövegekben többször is előfordult a "Fusang" szó, amely valamilyen homályos, 5. századi kínai utalás egy "óceánok közti földre" - ez több szakértő szerint is Amerika lehetett. Marco Polónak egyébként volt három lánya, Fantina, Moreta és Bellela, akikre halála után ráhagyott egy levelet, amelyben leírta, hogy hermelinprémbe öltözött lándzsás nőkkel találkozott egy Kínától igen messze lévő félszigeten, ahol fókabőrt viselő, hallal táplálkozó, s házaikat a föld alá építő embereket látott.