Már 13 ezer éve is lehetett faji háború

Francia kutatók a londoni British Museum szakértőivel együtt Szudán északi részén, a Nílus keleti partján lévő Dzsebel Szahaba-i lelőhelyen talált csontokat vizsgálják meg újra, miután nagyon sokon kőnyílhegy ütötte sérülést fedeztek fel. A kutatók úgy vélekednek, hogy a világ legrégebbi, viszonylag nagyobb méretű fegyveres konfliktusának áldozataira bukkantak a Szahara homokjában.

Az elmúlt két esztendőben a Bordeaux-i Egyetem szakemberei több tucat, nyílhegy és kovakő ütötte sérülést fedeztek fel az áldozatok csontjain. Az ősi lelőhelyet a hatvanas években Fred Wendorf amerikai archeológus is kutatta, és a mostani leletek nyomán átvizsgálták az ő 1964-ben felfedezett leletanyagát is, amelyet először elemeztek 21. századi tudományos módszerekkel.

A részletek azt sugallják, hogy a Dzsebel Szahaba-i temetőben elföldelt személyek - férfiak, nők, gyermekek - közül nagyon sokan ellenséges támadás következtében haltak meg. A leleteken végzett kutatás ráadásul azt is megmutatta, hogy a támadások időben elhúzódtak, s több hónapig, akár évekig tarthattak - éppen mint egy modern polgárháború.

A liverpooli John Moores Egyetem, az Alaszkai Egyetem és a Tulane Egyetem (New Orleans) szakembereinek ezzel egy időben végzett kutatása azt is kiderítette, hogy az áldozatok antropológiailag a modern fekete afrikaiak őseinek tekintett szubszaharai eredetű etnikumhoz tartoztak. A gyilkosok azonosítása már jóval nehezebb feladat elé állította a szakembereket - annyit azonban meg lehet állapítani, hogy egy teljesen más etnikumhoz tartoztak, s talán Észak-Afrikában, Európában vagy a levantei térségben éltek.

A két csoport - bár mindkettő a Homo sapiens fajba tartozott - tagjai külsőre különböztek egymástól, ahogy kulturális szokásaik is eltértek egymástól és más nyelvet beszélhettek. A szubszaharai népességnek jellemzően hosszú végtagjai, rövid felsőteste, előreugró állkapcsa, széles orra, míg a másik csoport tagjainak rövidebb végtagjai, hosszabb felsőteste és lapos koponyája volt. Közös jellemzőjük, hogy izmosak és erős felépítésűek voltak. "A csontvázak rendkívül jelentősek - nemcsak azért, mert egy fegyveres összecsapás megtörténtét bizonyítják, hanem mert a Dzsebel Szahaba-i lelőhely az eddigi legkorábbi ismert temető a Nílus völgyéből" - mondta el Daniel Antoine, a British Museum kurátora.

A konfliktus hátterét az adja, hogy a mai Észak-Szudán minden bizonnyal etnikai határzóna volt a fegyveres összecsapások idején. Ebben az időben komoly versenyfutás folyt az erőforrásokért, a háború kirobbanására pedig klímaváltozás idején, valószínűleg nyári időszakban került sor, mikor a vizek kiapadtak, a növényzet megritkult, a terület állatpopulációja pedig eltűnt. Ekkor a népcsoportok a Nílushoz vándoroltak, ahol - ahogy azt a Dzsebel Szahaba-i temetőben feltárt csontok is mutatják - összecsaptak egymással.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Szovjetunió

• Német segítséggel jutott hatalomra Vlagyimir Iljics Lenin
• Pillanatok a jeges pokolból – fényképek és levelek a Don-kanyarból
• „Vészterhes csend” előzte meg a doni katasztrófát
• Százezerember védte élő pajzsként a vilniusi parlamentet a litván függetlenség kivívásakor 
• A Cseka, az első szovjet titkos rendőrség, Lenin terror csapata volt
• Számos új információval gazdagodtunk a Holdról a Luna–1 űrszondának köszönhetően
• A szovjet atomprogram sikere késztette az amerikaiakat a hidrogénbomba kifejlesztésére
• A német katonákat is meglepte a Vörös Hadsereg kegyetlensége
• A finnek meglepetésszerű győzelmet arattak a szovjetek felett a kolbászháborúban