Restaurálják a nyírbátori stallumot

Évszázados emlék

A történelmi Magyarországról származó legjelentősebb fennmaradt gótikus stallum a bártfai és nyírbátori, amelyeket az Itálián kívüli reneszánsz bútorművesség első alkotásai között tartanak számon. A nyírbátori kóruspad története egészen a 16. századig nyúlik vissza.

Fra Giovanni da Verona tanítványa, Roberto Marone olivetánus szerzetes munkájaként és tervei alapján készült el a nyírbátori kóruspad, amely vetekszik a kor legjelentősebb és elismert darabjaival. Fra Giovanni da Verona mester készítette ez időben Monte Olivetto Maggiore (Siena), Santa Maria in Szerves (Verona) stallumait, sekrestyéit valamint a Vatikánban Stanza a Signatura bútorzatát, amelyet a kultúrtörténet nagy becsben tart. A vele együtt dolgozó művészek – akkor asztalosok – hozták közvetlenül a kulturális kapcsolatok révén hazánkba az új szellemet, gondolkodásmódot és technikai tudást. Mindezt meghonosították itthon, és közvetlenül továbbadták hazai mestereinknek, amelynek évszázadokon keresztül hatása volt kultúránkra, majd pedig népművészetünk alakulására.

A Báthoriak által építtetett nyírbátori templom berendezéseinek nagy része a XVI-XVII. században elpusztult, de a bútorzat egykori gazdagságát jól mutatja az a két kóruspad, amely a Szent György templomban és a Nemzeti Múzeumban fennmaradt. A padok tölgyfából készültek és a templom szentély részében egymással szemben kerültek felállításra, mindkét padsor két üléssorból állt. A hátsó sorban 12 üléses hátaspad kapott helyet, amelyhez derékszögben kétüléses rövid szakasz csatlakozott. Előtte könyöklővel összeépített, átjáróval kettéosztott üléssor húzódott, imapaddal, könyvtámasszal. A két stallum eredetileg 25-25, azaz összesen 50 ülőhelyes volt.

A padsor tölgyfából készült, egész felületét gazdagon díszített lendületes faragások és míves intarzia berakások borítják. Az ülések alatti részeken lapos faragás, az ülések háttámláin és hátlapjain intarziadísz fut körbe. A hátaspadok betétlapjai mind mintanélküli, új betétlapok. Faragott- és intarziaberakásos elemei részben megsemmisültek, míg másokat a Nemzeti Múzeum stallumjába helyeztek át. Ezek mindegyike eredetileg különbözött egymástól.

Váltakozva követték egymást a „reneszánsz könyvtárat” idéző intarziaberakásos valamint ornamentális díszítményű, lapos faragások. Koronázó párkányából csak az indító frízsor faragványai maradtak meg. Egy hármas ülőpad teljes mértékben megsemmisült.

A korábbi elhanyagolt, érdektelen és széthordott állapotot rontotta egy, az 1933-as évek előtti nagy kiterjedésű rovarfertőzés, amely főleg az egyik kóruspadot érinthette. Az elemcserék révén mindkét stallumba kerültek rovarrágás által gyengített panelek, de a kevésbé jó megtartású darabok az úgynevezett „csonka” stallumba kerültek beépítésre.

Természetesen az eltelt több száz év változó páratartalma, a templombútor költöztetése, majd 32 év eltérő felújítási és bemutatási mikroklimatikus környezete nyomot hagytak a stallumon. A korabeli építéstechnológia valamint falszerkezetek egyenletes és stabil hőmérsékleti valamint páratartalmi viszonyokat teremtettek az épületeken belül. A rövid ideig tartó ingadozásokat jól kompenzálták, így állapotukat évszázadokon keresztül stabilan tartották.

1. Évszázados emlék
2. Itália után Nyírbátor

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

14. Az emberi jogok és a jogegyenlőség elve, az állampolgári jogok, kötelességek
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A parasztfelkelés alkonyán született a nemesség bibliája
• Sztálin adott utoljára a székelyeknek autonómiát
• 225 éve született az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata
• Zsidók, magyarok, cigányok, holokauszt