Kör alakú lehetett Noé bárkája

2014. január 28. 12:36

A British Museum egyik szakértője szerint egy 3700 éves babiloni agyagtáblán található írás arra utalhat, hogy miként építették fel Noé bárkáját, amely a közhiedelemmel ellentétben kerek volt - igaz, maga a kutató nem hisz a bárka létezésében.

Korábban

"Véleményem szerint Noé bárkája sosem épült meg, így nem is törhetett össze földet érés közben az Ararát hegyen" - mondta el több fórumon is Irving Finkel, a British Museum kutatója, aki ennek ellenére azt gondolja, hogy a 3700 éves, hatvan soros ékírásos agyagtábla a bárka (esetleges babiloni, jóval régebbi változatának) építésére adott utasításokat. Kutatását a Noé előtti bárka című könyvében publikálta.

A legtöbb bibliai illusztráció, mesefilm vagy például az ebben a hónapban látható, Russel Crowe főszereplésével játszódó mozifilm egy hosszúkás, fából készült hajót mutat be Noé bárkájaként. Azonban az ősi szöveg szerint az úszó alkalmatosság kör alakú, kiterjedése pedig 3600 négyzetméter volt, vagyis nagyjából egy futballpálya kétharmadát fedhetné le.

Így képzelték el Itáliában a 16. században a bárkát

A kutató szerint a szóban forgó bárkát kosárként kell elképzelnünk, amit az építők fabordázattal erősítettek (volna) meg, s kívül-belül egy aszfalthoz hasonló, szurkos anyagot kenhettek rá. Ez a bárka tulajdonképpen annak a hajónak a gigantikus mása, amelyet a babiloniak is jól ismertek, s a Közel-Keleten a 20. század második feléig mindennap használtak állatok és emberek folyókon való átszállítása során.

Az agyagtáblán olvasható verzió sokkal régebbi, mint a bibliai történet, Finkel magyarázata szerint a Szentírás szerzői azokból az ősi történetekből meríthettek, amelyekkel a babiloni fogság idején élt tudósok kerültek kapcsolatba. Több kutatás is indult a 18-19. században, hogy megtalálják a bárka maradványait a Közel-Keleten, elsősorban a mai Török- és Örményország határán lévő, 5165 méter magas hegycsúcs környékén, azonban használható leleteket máig nem találtak.

Noé bárkájának kicsinyített mása, amelyet olykor ma is használnak folyókon való átkelésekhez

A Mózes I. könyve 6-9. részeiben olvasható történet szerint Isten látta, hogy milyen gonosszá váltak az emberek, ezért egy pusztító árvízzel akarta őket megsemmisíteni. Noé igaz ember volt, ezért meghagyta neki, hogy építsen családjának és néhány állatnak egy bárkát, amellyel túlélhetik a veszélyt. A hajó elkészülte után megnyíltak az ég csatornái, s a Föld tengerré változott. A túlélők egy teljes éven át voltak bezárva a hajóba, amely végül megfeneklett az Ararát csúcsán, "foglyai" pedig újból benépesítették a Földet.

A Finkel által elemzett agyagtábla egyedülálló, ugyanis pontos leírást ad arról, hogyan kell elkészíteni egy bárkát. A kutató szerint azonban nincs olyan bizonyíték, amelyre támaszkodva magabiztosan állíthatnánk, hogy a bárka valaha elkészülhetett.

Az agyagtábla modernkori története is igen kalandos. A brit kutató egy bizonyos Douglas Simmonstól szerezte meg a leletet, amelyet a Királyi Légierő kötelékében szolgáló apja, Leonard Simmons egy értékes, antik furcsaságokkal telepakolt tealádában hozott Angliába a második világháború után. Az ifjabb Simmons elmondása szerint apja egyszer megmutatta a láda tartalmát brit kutatóknak, de ők ügyet sem vetettek rá, mondván, szeméttel nem foglalkoznak. A fiú úgy véli, apja fillérekért vásárolhatta meg a tárgyakat egy arab bazárban, vagy egyszerűen felszedte a földről az ütött-kopott táblát és az egyéb leleteket.

Az agyagtáblát a British Museumban fogják kiállítani az intézmény babiloni gyűjteményével együtt, amelyben egy, az ókori Babilonban készült, a legkorábbi világatlasznak tartott térkép is helyet kap.