Hogy fürödtek dédanyáink?

2013. október 24. 17:15

A lakások fűtésének, hűtésének és a fürdők, konyhák berendezéseinek fejlődését mutatja be az „Épületgépészet: múlt, jelen és jövő” című kiállítás a Közlekedési Múzeumban. A november 24-ig látható tárlaton feltűnik az „ördög fürdőkádja”, azok a tűzhelyek, amelyeken nagyanyáink főztek, a míves kályhák, radiátorok és mindaz a sok berendezés, amely e „titkos” történetet eleveníti fel.

Korábban

Óbudai kísérlet: így laktatok ti

Milyen a fűtés? Milyen a fürdőszoba? – talán a méret mellett ez a legfontosabb kérdés, amelyet egy lakással kapcsolatban felteszünk, ha új otthont keresünk. A fával, szénnel fűtött kályháktól, az árnyékszéktől és a dézsától, amely a 20. század elején, sőt egyes helyeken a század közepén is még megszokott dolog volt, mára eljutottunk a számítógép vezérelte megújuló energiát felhasználó fűtésű, több fürdőszobás luxuslakásokig. Ma egy átlagos lakásban is bonyolultabb, a lakók kényelmét maximálisan kiszolgáló berendezéseket találunk a fürdőben, a konyhában, és az egész házban. Ez az épületgépészet fejlődéstörténete. Mindenki használja, de szinte soha nem gondolunk rá.

Az Épületgépészeti Múzeum és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum közös kiállítása ezt az érdekes, de rejtett történetet meséli el. Bemutatja azokat a gyönyörű készülékeket, amelyek előbb csak a különcködő, modernizálódó lakásokban jelentek meg és meleg vizet adtak, szén- és fa halmok nélkül meleget sugároztak a szobákban, majd egyre puritánabb, egyre észrevétlenebb kialakítással minden lakás részesei lettek.

Ékes példa erre az a réz-öntöttvas fürdőhenger, amely a kiállítás egyik legnagyobb darabja. Kialakításában, megmunkálásában is szemet gyönyörködtető, a maga idejében, száz évvel ezelőtt szoborként állt a díszes, oroszlánkörmű fürdőkád mellett. Mai társai, a modern vízmelegítők sokszor láthatatlanul bújnak meg a lakás egy szegletében.