Építs a múltra: a régészet ideológiai szerepe Izraelben
2013. február 21. 18:32
2009 októberében az izraeli Negev-sivatagban található Avdat Nemzeti Park régészeti emlékeiben ismeretlenek súlyos károkat okoztak. A vandalizmus széles nyilvánosságot kapott, amit a kiemelkedő fontosságú történelmi helyszín teljes megsemmisítéseként festettek le. A valószínűsíthetően a helyi beduin törzsekből származó elkövetők letartóztatása után a regionális tanács bejelentette, megkezdi a kultúrarombolás elleni harcot, hogy a sivatag teljes területe izraeli kontroll alá kerüljön.
Korábban
Nemzeti jelkép
Az avdati vandalizmus és az erre történő hatósági reagálások újfent kihangsúlyozták a terület kiemelkedő, zsidó nemzeti örökségi szimbólumként betöltött szerepét. Az 1960-as években – amikor az első ásatásokat végezték – a helyszín azt az izraeli törekvést jelképezte, miszerint a homogén zsidó kultúra emlékei az országban kell hogy egyesüljenek. Az 1990-es évektől kezdődően a privatizáció és a globalizáció társadalmi folyamatai után a helyszín egy multikulturális társadalom létrehozásának szándékával turisztikai vállalkozások földjévé vált.
Az avdati látkép
A PastHorizons című tudományos folyóiratban közölt cikkében Chemi Shiff, a jeruzsálemi Héber Egyetem doktora ellenérzését fejtette ki a négy évtizede húzódó, újból fellángoló vitákkal szemben. Tapasztalatai szerint az izraeli társadalom a homogén nemzeti diskurzus építésétől egyre távolabb kerül, ugyanis paradox módon a tudósok ideológiai eszközökkel azon igyekeznek, hogy fenntartsák az őshonos kisebbségi csoportok, például a helyi beduin törzsek kulturális kizárását a zsidó társadalomból.
Eldugott sivatagi emlék
Az Izrael déli részén található sivatagi Nemzeti Park 1961-ben nyitotta meg kapuit; a megnyitó ünnepségen a politikai elit számos tagja, köztük az izraeli miniszter, David Ben-Gurion is részt vett. Az állam első embere a sivatag felvirágoztatását tűzte ki célul, úgy vélte, Izrael túlélésének érdekében a lakosságot az állam földrajzi határszéleire is át kell csoportosítani. Beszédében olyan sokáig ment, hogy azt jósolta, 10 éven belül 10 millió lakos fogja lakni a sivatagos vidéket. Ez a mai napig nem történt meg.
Elsőre úgy tűnt, hogy az avdati ásatások Gurion vízióit támasztják alá. A helyszínt először az Eisenberg néven született, s az 1930-as években a leendő zsidó állam területére érkező Abraham Negev tárta fel. A régész szerint Avdat egy kis karavánszerájból fejlődött a Nabateus Királyság egyik legnagyobb politikai, kereskedelmi és katonai központjává. Az akkori kutatások szerint a nabateusok az arab törzsektől a hellenisztikus időszakban megszerezték a Közel-Kelet és az Arab-félsziget közti kereskedelem jogát, s idővel felügyeletük alá vonták a Negev-sivatagon áthaladó tömjén- és fűszerkereskedelmi karavánutat is, majd mezőgazdasági termelést folytattak a római, illetve bizánci korban.
Viszonyulás az ősi zsidó néphez
A nabateusok gazdaságának gyors fejlődése alapján kísérletet tettek Negev benépesítésére. A sivatag az arabok után a zsidó nép jólétének jelképévé vált, s egyre inkább úgy kezdtek rá tekinteni, mint a zsidó nép újjászületésére az ősi hazában. A váratlanul cionista szimbólummá váló területet igyekeztek az izraeli és a különböző etnikai hátterű nép egy közös identitásaként ábrázolni. Habár Avdat múltbeli bizonyítékai nem kimondottan Izrael történelmi létjogosultságát erősítették, a hasonló kulturális vonások alapján megindulhatott a vadon meghódítása.
Élet Avdatban
Az 1990-ben megindult újabb kutatások azonban már árnyalni kezdték az „ősekről” kialakított képet. Kiderült, hogy az ókori királyságnak közel sem volt akkora befolyása, például a Római Birodalom gyorsan a vazallusává tette az államot. Az izraeli régészet új interpretációinak hatására a sivatagról alkotott ideológia semlegessé kezdett válni; egyre több karikatúra keletkezett a kezdetben túlbecsült korabeli építkezésekről. Az ideológia lassan átalakult: a különböző bemutatótermek és már maga a régészeti helyszín bejárata is egyre jobban hasonlított a beduin kultúra építményeire, s Avdat lassan idegenforgalmi látványossággá lett. A Negev-sivatag több helyszíne, köztük Avdat 2005-ben a Tömjénút egyik állomásaként a világörökség részévé vált.
Az egyetemes eszmék szimbólumai nem tudták teljesen kiirtani a korábbi ideológiákat, így a marginális csoportok még mindig nem kaptak szerepet az ország identitásának alakításában. Chemi Shiff szerint a nemzeti narratíva nem sokat változott az évtizedek során, a beduin kultúra csupán egyike a számtalan bemutató kiállításnak. Mindezek alapján érthetjük meg a beduin törzsek 2009-es pusztításainak valódi gyökereit; a vandalizmus remekül példázza a folyamatokat. A törzsek azonban részvételt követelnek Izrael kultúrájában, s a dúlással próbálnak fellépni a mesterséges megosztás ellen.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Őskor
- Már az ókor óta végeznek sikeres koponyaműtéteket
- Székeket akart vásárolni az ebédlőbe, végül a Stonehenge-t vette meg az angol ügyvéd
- Súlyosan károsította a kilélegzett szén-dioxid és a mesterséges világítás a lascaux-i barlangrajzokat
- Ragadozó állatok által elejtett prédák maradványaival táplálkozhatott Samu
- Végigkísérte az emberiség történelmét a trepanáció gyakorlata
- Évezredeken keresztül osztoznia kellett a Homo sapiensnek európai hatalmán
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco 2024.11.20.
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein 2024.11.20.