A kor elit harcosai voltak VIII. Henrik íjászai

2012. november 20. 08:52

Brit kutatóknak a csontoknál talált sérülésekből sikerült azonosítani azokat az íjászokat, akik VIII. Henrik angol király zászlóshajóján, a Mary Rose fedélzetén tartózkodtak, mikor a hajó 1545-ben elsüllyedt, a hullámsírba rántva magával a több száz fős legénységet.

Korábban

A Mary Rose korának egyik legnagyobb hadihajója volt, fegyverzete 90 ágyúból, legénysége 200 tengerészből, 185 katonából és 30 ágyúkezelőből állt. A hajó 1512-ben készült el, és szolgálatának 33 éve alatt számos háborúban harcolt Franciaország és Skócia ellen; végül 1545. július 19-én süllyedt el a Wight-sziget közelében. A Mary Rose-t 1967-ben találták meg, a roncsokat 15 évvel később, 1982-ben emelték ki. A vitorlás maradványai jelenleg az angliai Portsmouthban tekinthetők meg.

Az utóbbi két évben a Swansea-i Egyetem munkatársai azon dolgoztak, hogy azonosítsák azt a mintegy száz csontvázat, amelyeket a portsmouthi Mary Rose Museumban őriznek. A genetikai vizsgálat azonban komoly kihívás elé állította a szakembereket, mivel a maradványokat kagylók, algák és puhatestű élőlények szennyezték.

Egy új DNS-vizsgálatnak köszönhetően viszont nemcsak az áldozatok származási helyét sikerült megállapítani, hanem az íjászok egyéb testi jellemzőit, így a szemük és a hajuk színét is. A kor elitharcosainak számító harcosok csontjainál bizonyítékokat találtak az ismétlődő terheléses sérülés (repetitive stress injury, RSI) nyomaira is, amit a többórás gyakorlatozásra vezettek vissza.

„Nagyon sok mindent tudunk a hajóról, de annál kevesebbet a fedélzetén szolgáló legénységről” – közölte Nick Owe biokémikus, aki elmondta, hogy bár az íjászok a legjobb harcosoknak számítottak, a hosszú íjak igencsak igénybe vették őket, a terhelés jelei pedig a vállaknál és a deréknál is kimutathatók voltak.

A korábbi kutatások már megmutatták, hogy a Walestől Délnyugat-Angliáig a szigetországot keresztül-kasul bejáró, a korszak elit harcosainak számító íjászok sózott marhahúson, kekszen, zabdarán, liszten, faggyún, tőkehalon, sajton és sörön éltek. A 185-190 centiméter magas, erős testalkatú íjászok csak nehezen tudták a kétméteres íjak húrját kifeszíteni, annak ellenére, hogy egy angol vagy egy walesi harcos hosszú éveken át gyakorolta mesterségét.