Egy újkori francia temető mindennapjai

La Ciotat a középkorban egy kis, 200 lelkes halászfalu volt, a házak a plébániatemplom körül helyezkedtek el. A 16. századi gazdasági fellendülés következtében nagyon sok genovai származású család érkezett a településre. Mindez a demográfiában is éreztette a hatását, alig egy évszázad alatt a lakosság 200 főről 10 ezer főre növekedett. A település határozottan városias jelleget öltött: az új városfal az előzőnél sokkal nagyobb területet övezett és jóval vastagabb volt, illetve új egyházi intézmények létesültek. 1581-ben a középkori és keresztény hagyományoknak megfelelően az új temetőt még a városfalakon belül hozták létre, amely köztemetőként egészen 1831-ig működött. Az első temetkezés után néhány évvel a Szent Jakab-kórházat már a temető szélén építették fel.



Az Inrap régészei számára a 2000 négyzetméteres terület valóságos kincsesbányának bizonyult. A munkálatok 2009 márciusában kezdődtek, a feltárásban mintegy 30 szakember vett részt. A kutatás során több mint ezer sírt hoztak a napvilágra, az itt található leletanyag nagyon sok szempontból árnyalta a település középkorára és kora újkorára vonatkozó ismereteket. A nagy számú sír, illetve az a tény, hogy a területet nem bolygatták meg lényeges megfigyelésekre adott lehetőséget. Eddig általában csak olyan cintermeket vizsgáltak, amelyek nagyobb katasztrófa (például pestisjárvány) következtében jöttek létre, addig Ciotat-ban több évtized temetkezési szokásait, és azok változásait lehetett szemügyre venni. A modern kor halott-kultuszát eddig főként írott és néprajzi források segítségével rekonstruálták, míg itt más tudományos módszerek alkalmazására is sor kerülhetett.



A kutatók górcső alá tudták venni a temetkezési gyakorlat változását, kronológiai és tipológiai sort próbáltak felállítani az egyes sírok között, részletesen kitértek a sírmellékletekre. Kiderült, hogy 16-17. században a halottak egyszerű gödrökben, lepelbe csavarva helyezték végső nyugalomra, a 18-19. században a holttesteket felöltöztetve és koporsóban adták vissza az anyaföldnek. A jelentős számú melléklet két nagyobb csoportra oszthatók. A mindennapi életre a gombok, csatok, ékszerek utaltak, míg a rózsafüzérek, keresztek és medálok a népi vallásosság bizonyítékai. Mindezek világosan megmutatják, hogy a korszakban az élők hogyan viszonyultak halottaikhoz.



A temető abban a sajátságos helyzetben van, hogy rendelkezésre áll a plébánia halotti anyakönyve, amelyet 1575 óta vezettek, így az írott források adatait össze lehet hasonlítani a földből nyert információkkal. Világossá vált, hogy ebben a temetőbe a társadalom szegényebb rétegei temetkeztek, a polgárok az egyházi intézményekben nyertek végső nyugodalmat. A 18. század gondolkodásmódja itt is éreztette hatását: a temetkezésekben jelentős, a köztisztaságot védő szabályokat vezettek be. A régészeti eredmények most azt hivatottak eldönteni, hogy ezeket a gyakorlatban mennyire valósították meg.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2020

• Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
• Főszerkesztői köszöntő
• Az erotika stílusa: Josephine Baker
• A kis magyar–osztrák háború és következményei
• Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
• Erdélyi életstratégiák Trianon után
• A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
• A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
• Erdélyi fatányéros orosz jazzel