Arthur Koestlerre emlékeztek

Görgey Gábor, a rendezvényt szervező magyar PEN Klub elnöke kiemelte: fontos állomás a konferencia azon az úton, amely az író szélesebb közönség általi megismeréséhez vezet. Schneider Márta, az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) szakállamtitkára szerint "Arthur Koestler nemcsak krónikása, hanem hőse is az elnyomás elleni küzdelemnek.

Egyformán megvetette és megszenvedte a jobb- és baloldali diktatúrát: menekült a fasizmus elől, harcolt a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán, felemelte szavát 1956-ban a magyar szabadság védelmében".

A konferencián bemutatták Varga Imre szobrászművész Koestler-szobrának tervét, a művet a VI. kerületi Lövölde téren szeretné felállíttatni az önkormányzat központi támogatás reményében, még ebben az évben. A mű törött óralapon ülő alakot ábrázol. Az alkotó, aki az "alacsony, barázdált arcú, könnyeden társalgó" Arthur Koestlerrel a '60-as években Londonban találkozott, elmondta: az eklektikus szoborban a talpazat a háborúkban ledöntött templomtornyok összetört óralapját idézi. A konferencián mások mellett Pléh Csaba akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Márton László író és Hajdú Tibor történész tartott előadást.

Az író Kösztler Artúr néven született 1905-ben, Budapesten; családjával 1919-ben hagyta el Magyarországot. Bécsben elektrotechnikát és pszichológiát tanult. 1929-ben kivándorolt Palesztinába, ahol első riportjait készítette, és ahol az iraki királlyal készített interjúja született, amely ismertté tette. 1929-től Párizsban élt, majd Berlinben, ahol a kommunista párt tagja lett.

1943-től angol lexikonok munkatársaként dolgozott, titokban a párizsi antifasiszta központ aktivistája volt. A spanyol polgárháborúban Franco csapatai elfogták és halálra ítélték; nemzetközi nyomásra szabadult ki. 1938-ban kilépett a kommunista pártból és élesen szembefordult a kommunizmussal. A második világháború Franciaországban érte, ahol hónapokra internálták, s csak 1940-ben engedték szabadon.

A világhírt Sötétség délben című kötete hozta meg számára 1945-ben, de a kommunizmus több későbbi könyvében is foglalkoztatta, és számos tudományos, pszichológiai művet írt. Az 1956-os magyar forradalom után nemzetközi színtéren próbálta felhívni a figyelmet a bebörtönzött magyar írókra. A Parkinson-kórral és részleges leukémiával küszködő író 1983. március 3-án vetett véget életének Londonban.

(Múlt-kor/MTI)