Obeliszk kerül a halottak városára

Raffaele de Lutio nagykövet azon reményének adott hangot, hogy a hivatalos ünnepségekre még az etiópiai újév kezdete előtt sor kerül, amely idén szeptember 11-re esik. Az előkészületeket az UNESCO kulturális örökséggel foglalkozó bizottsága is figyelemmel kíséri. Az etiópiaiak, akik magukat az ősi civilizáció leszármazottainak tekintik, alig várják, hogy a különleges tiszteletnek örvendő obeliszket ismét felállítsák. Az előkészületek során azonban több problémával is meg kellett küzdeni: az UNESCO, amely szeretné felvenni Akszúmot a kulturális örökségek közé, aggodalmát fejezte ki, hogy a történelmi emlék felállítása kárt okozhat a helyén felfedezett nekropoliszban.

A hazaszállítás

A munkálatok 2005-ben kezdődtek, amikor Olaszország végre visszaszolgáltatta a hatalmas oszlopot jogos tulajdonosainak. Romano Prodi, olasz miniszterelnök szerint Olaszország jóvátétele csak akkor válik teljessé, ha az obeilszk ismét eredeti helyén pompázik. Ott azonban az elmúlt évek legizgalmasabb régészeti felfedezésére került sor: a több száz négyzetméteres temetkezési hely felbecsülhetetlen értékű bizonyítékkal szolgál a 2000 évvel ezelőtt virágzó királyságra. Az obeliszk 2005-ös visszatérésekor Meles Zelawi, etióp kormányfő, háláját fejezte ki Olaszországnak, hogy 70 év után visszaszolgáltatta az etiópok 24 méteres nemzeti büszkeségét. Hangsúlyozta, hogy ez a gesztus "jelentősen javítani fogja" a két ország közötti viszonyt.

A mintegy 1700 éves, 160 tonnás obeliszket Mussolini megszálló csapatai hurcolták el még 1937-ben, a duce nagyratörő, birodalmi terveinek jelképeként. Az elképzelések szerint az 1930-as évek végén Rómában épülő új negyed, az EUR (Esposizione Universale di Roma=Római Világkiállítás) központjában állították volna fel, de végül az afrikai gyarmatokért felelős fasiszta minisztérium elé került, amely ma a FAO (az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezete) székhelye.

A háború után Olaszország és Etiópia több évtizeden keresztül vitázott az obeliszk hovatartozásáról. Az etióp kormány visszakövetelte az oszlopot, és azzal vádolta az olaszokat, hogy felrúgják az obeliszk visszaszolgáltatásáról szóló 1947-es megállapodást. Róma 1956-ban és 1997-ben két további megállapodást írt alá a kincs visszaadásáról, de a tárgyalások csak 2003-ban vezettek sikerre, amikor Etiópia azzal fenyegetőzött, hogy megszakítja a diplomáciai kapcsolatot Rómával.

A szállítás további problémákat okozott. Nem volt könnyű olyan gépet találni, amely képes a három hatalmas kődarabot Etiópiába szállítani. Speciális kifutópályát kellett építeni, és radarokat felállítani, hogy biztosítsák a gép biztonságos leszállását az Addisz Abebától 800 km-re északra fekvő Akszúm közelében. Olaszország megfelelő felszerelést küldött az obeliszk felállítására, de az esős évszak beköszöntével az akciót későbbre kellett halasztani.

A keresztény koptok által is szent helyként tisztelt Akszúmban ma körülbelül 120 hatalmas oszlop található szétszórtan, a többségük sajnos a földön hever. A sötét bazaltból készült akszúmi obeliszk tulajdonképpen egy temetkezési sztélé, amely a sírok megjelölésére szolgált. A legtöbb hasonló oszloppal ellentétben ezt ajtók és ablakok díszítik, tetején pedig kőből faragott dísz található.

Az Afrika szarvát az i.sz. 1-6. sz. között uraló Akszúmi Királyság abban az időben Róma, Kína és Perzsia mellett a negyedik leghatalmasabb birodalom volt, amely elefántcsontot, állatokat, szövetet, aranyat, ékszereket és fűszereket szállított a római, arab és indiai piacokra. Az arab hódítás véget vetett e virágzó királyságnak, de Akszúm megmaradt az etiópiai kereszténység bölcsőjének. A hely mítikus kisugárzását erősíti az a legenda is, mely szerint I. Menelik király, Salamon és Sába királynő fia, 1000 évvel ezelőtt Jeruzsálemből Akszúmba hozta a frigyládát. Sokan ma is úgy vélik, hogy az Isten és a zsidók között kötött szövetséget jelképező láda abban a kis templomban rejtőzik, amelyet 1965-ben Haile Szelasszié, a magát Salamon leszármazottjának tekintő etióp császár, építtetett.