Magyar katonával kezdődött az első világháborús vérontás

Alakulata, a Monarchia magyar kiegészítésű 68. közös gyalogezrede bő fél évszázados története során  számos véres hadjáratban állta meg a helyét. Alföldről sorozott katonái a tűzkeresztségen az 1866-os porosz-osztrák háborúban estek át, ahol a küzdelem hevében még az ezredparancsnok, gróf Bissingen Kajetán ezredes is életét áldozta a Birodalomért és a császárért.

A Ferenc Ferdinánd meggyilkolását követő hadüzenet után - az 1878-as boszniai bevonulásban is részt vett egység - elsőnek vette fel a harci érintkezést a szerbekkel. Az ezred emlékét ma elsősorban a Hadtörténeti Múzeumban őrzött két zászlaja és Szolnokon ma is álló laktanyája őrzi.

Kovács Pál 1892-ben született Abádszalókon, édesapja dohánykertész volt a gróf Szapáry családnál. Lovászhátról vonult be katonának, s korából ítélve tényleges katonaként kerülhetett a frontra, nem a mozgósítás során vonult be ezredéhez.

A szarajevói merénylet után a katonák 1914. június 28-án indultak el a zimonyi kaszárnyából a határfolyó, a Száva partjára. Ott vonultak őrségbe, s másnap arra ébredtek, hogy a szerbek hajnalban fölrobbantották a Monarchiát Szerbiával összekötő hidat. A robbanást mindkét oldalról heves puskatűz követte, így gyakorlatilag ekkor kezdődött meg az első világháború.

A tűzpárbajban már a reggeli órákban kevésnek bizonyult a muníció és ezért Kovács Pál és Bíró Gábor közlegényeket parancsnokuk hátraküldte egy láda töltényért. A nehéz láda árokba emelésekor először Kovács Pált érte szerb golyó: fejlövést kapott és azonnal meghalt. Pillanatokon belül Bíró Gábor is megsebesült, majd tüdőlövésébe egy órán belül ő is belehalt.

Fiuk halála után szülei elköltöztek Tiszaburára egy tanyára, így az egykori hősi halált halt közlegény személyes emlékei elvesztek. Az abádszalóki öregek ettől függetlenül még ismerik történetét, s időközben elveszett fényképe alapján őrzi arcvonásait az első világháborús hősi emlékmű is, amelyet katonai tiszteletadással nemrég avattak újra.