Technológiai robbanás a hadiiparban: az elfelejtett tengeralattjáró-háború III.

Midway után megindult az amerikai offenzíva, délen MacArthur, északon pedig Nimitz parancsnoksága alatt. A békaugrás néven elhíresült taktika révén egyre közelebb kerültek Japánhoz, és a tengeralattjárók szerepe még az eddiginél is fontosabb lett. Megkezdődött ugyanis egy állandó, stabil blokád kiépítése, melynek célja az volt, hogy elvágják a Japán hátországot a megszállt területekről érkező nyersanyagoktól.

Bevetésen a USS Balao

A hadviseléshez nélkülözhetetlen anyagok (a gumi, az olaj) mind a tengeren érkeztek meg a szigetországba. A legfontosabb, és egyben legtávolibb ilyen "gyarmat" az egykor holland és angol kézen lévő délkelet-ázsiai régió volt. Mire innen a szállítóhajók hazaértek, több megállót is be kellett iktatniuk, a Fülöp-szigeteken, vagy a japán Pearl Harbourként ismertté vált Truk lagúnában. Ezeket a kereskedelmi hajókat vették célba az amerikai flotta tengeralattjárói.

A GATO osztály korábban is bemutatott sikerén felbuzdulva a mérnökök rájöttek, hogy jó úton indultak el. Miután a GATO hajók gyártása leállt, a gyárak a legújabb típusra, a BALAO-ra koncentráltak. Az új hajó a korábban gyártottaktól nem igazán különbözött, leszámítva a megerősített hajótestet, és a módosított fedélzeti fegyvereket. A hajókon megjelent az addig csak kísérleti stádiumban létező radarrendszer is. Hogy pontosan mikortól kezdték használni az eszközt, arról nincsenek biztos információink, de az első néhány darab még csak próbaszériaként érkezett az üzemekbe. A radarral jelentősen megnőtt a hajók harcértéke, hiszen látásuk a sokszorosára növekedett.

A USS Lawson vízrebocsátása

Nem technikai újítás, de fontos tényező volt, hogy átalakult a parancsnoki kar is. Mivel jelentősen nőtt az önkéntesek száma, ezért a hadseregnek lehetősége lett a válogatásra. Nem kellett mindenkit felvenni, amely elősegítette a fegyvernem fejlődését is. Az elit legénység nagyon sokat számított a harcban, és rengeteg, később legendás parancsnok kerül az állományba, akik később még az atommeghajtású hajókon is nagyszerűen helytálltak.

A blokád tehát kiépült, és a tengeralattjárók elkezdték folyamatosan húzni a hurkot a birodalom körül. A csapnivaló japán elhárításnak köszönhetően a veszteségek csökkentek, még annak ellenére is, hogy a járőrök egyre messzebbre vezettek, és egyre merészebbek voltak. Mindezt a fejlődést pedig csak támogatták a gyárakból egyre gyorsabban és sűrűbben kiúszó hajók.