Cáfolták a Maszada áldozatainak mítoszát

A még korábban Nagy Heródes által egy elszigetelt hegycsúcsra építtetett, és szinte bevehetetlen vár több mint három évig állt ellen a római támadásoknak. Végül a megmaradt zelóta védők tömeges öngyilkosságba menekültek, hogy ne kerüljenek élve az ostromlók kezére. A zsidó történetírás ma is élő legendája a hősiesség szimbólumává vált, és az izraeli hadsereg tisztjeit ezért még ma is a Maszada várban esketik fel.

Zias a romok között

Az erőd fürdőházában talált két férfi csontvázáról és a mellettük lévő, női hajfonatokról ezért sokáig azt hitték, hogy azok is a zelótákhoz tartoztak. A három ember maradványa nagyon fontos szerepet kapott az erőd 1960-as évekbeli feltárásakor. Jigael Jadin, az akkori ásatást vezető régész szerint ugyanis a leletek arról tanúskodtak, hogy a zelóták a feleségüket és gyermekeiket is megölték, hogy azok ne jussanak a rómaiak kezére. Akkori jegyzetei szerint a csoport "a Maszada történetének végső, és legtragikusabb pillanataira világított rá. Nincs kétség, a szemünk előtt a Maszada védőinek maradványai tárultak fel".

A Maszadában talált más csontvázakkal együtt az izraeli kormányzat 1969-ben ezeket is zsidó hősök maradványaiként ismerte el, és azok állami temetést kaptak. A Near Eastern Archaeology júniusi számában megjelent tanulmányukban azonban Joe Zias és Azriel Gorski régészek azt állítják, hogy lehetséges: az újratemetést nem azok kapták, akiket megilletett volna.

Az új régészeti elemzés szerint a korábbi elmélet nem feltétlen igaz. Az orvosszakértők ugyanis a női haj vizsgálata során arra jutottak, hogy azt egy éles tárggyal még a nő életében levágták annak fejéről. Zias ezután egy olyan bibliai idézetet talált, amely azt említette meg, hogy a zsidók által ütközetben elfogott idegen nők haját teljesen le kell vágni, hogy ne találják vonzónak őket. Éppen ezért a fogoly nem egy zsidó nő, hanem egy fogoly lehetett, aki minden bizonnyal a Maszada római erődjében élhetett 66-ban, amikor zelóták elfoglalták a várat, és megölték az ott élőket. A zsidó harcosok a rómaiak tetemét a fürdőbe dobták, amelyet Zias szerint szemétlerakónak használhattak. A nő fogságba esett, és a zsidó törvények szerint a haját levágták, amelyet aztán szintén a testek mellé dobtak. Éppen ezért a csontvázak a római katonáké, míg a haj a fogságba esett nőé lehetett.

Az új felfedezés azonban csak egy apró csepp a pohárban: a kutatók ugyanis már többször, több szempontból támadták a maszadai ásatásokat, mondván igen fontos lenne az ott feltárt leleteket a heroizmus és önfeláldozás szűrője helyett tudományos szemmel vizsgálni. A Maszada története és szimbolikája ugyanis mára egyre kevésbé elfogadható - áll az Associated Press tudósításában, hiszen a vallási fanatizmus által szított tömeggyilkosság épp az aktuális politikai célok ellenkezője. Az öngyilkosság történetét az első századi római történetíró, Josephus Flavius örökítette meg, ám azt korábban többször is kétségbe vonták, és ma több szakértő úgy gondolja, hogy a műben az eredeti történetet vagy nagyon felnagyították, vagy sosem történhetett meg.

Zias a korábbi ásatásokkal a legnagyobb problémát abban látja, hogy szerinte akkor a "régészek egy már meglévő történethez kerestek bizonyítékokat", és a zelóták öngyilkosságára a mai napig nem találtak kézzelfogható bizonyítékot. Mások azonban azt állítják, hogy Josephus leírása tökéletesen ráillik a régészeti anyagra, így sokan megkérdőjelezik az új vizsgálatok eredményeit is. Szerintük Zias "feltételezésekre épülő feltételezésekre" alapozta a sztoriját.