A titokzatos fehér barát: 455 éve halt meg Martinuzzi Fráter György

A budai sétától az alvinci merényletig

Szapolyai halála után Fráter György igen nehéz helyzetbe került. A szultán megelégelte a háttérben folyó politikai játszmákat és Buda felé indult. György barát erre megpróbálta a pápa révén Ferdinándot a magyar trónról való lemondásra rábírni, ami feleslegessé tette volna a török beavatkozást. További bonyodalmat jelentett, hogy az elhunyt Szapolyai hívei királlyá kiáltották ki a csecsemő János Zsigmondot, nyíltan szembehelyezkedve a váradi béke rendelkezéseivel. Feszültség támadt az özvegy királyné körül is, aki a maga elképzelése szerint kívánta az országot kormányozni és nem tartott igényt a barát tanácsaira.

Fráter György meggyilkolása

A nézeteltérés odáig fajult, hogy az özvegy felkínálta Ferdinándnak az országot, akinek csapatai 1541 májusában körülzárták Budát. A barát ezen a válságon még úrrá lett, bezáratta Izabellát és kivégeztette a vár átadását előkészítő összeesküvőket. 1541 augusztusában azonban a szultán jelent meg serege élén, hogy biztosítsa gyámfia, János Zsigmond jogait. A városnézést színlelő török katonák megszállták Budát, a szultán pedig ünnepélyesen kijelentette, hogy Budát és a környező országrészt János Zsigmond nagykorúságáig ellenőrzése alá veszi.

Fráter György politikai tervei Buda elfoglalásával veszni látszottak. A barát számára az maradt az egyedüli lehetőség, hogy a János Zsigmond tartózkodási helyéül kijelölt Erdélyből próbálja helyreállítani az ország egységét. Ferdinánd támogatását azzal akarta megnyerni, hogy a császár lányát, Johanna főhercegnőt szemelte ki János Zsigmond menyasszonyául. Ügyes diplomáciai lépéssel sikerült elkerülnie a szultán haragját is, noha Konstantinápolyban már várták "az áruló barát fejét".

Bécsben azonban kételkedni kezdtek a barát őszinteségében. "A barát természetének és jellemének kiismerésére az emberinél mélyebb értelem sem elegendő. Ugyanazon pillanatban nevet és sír, ígér és tagad, szent szándékot és ördögi cselekményeket nyilvánít. Egyik órában gyanút kelt, a másikban mindent igazol. Inkább töröknek, mint kereszténynek, inkább Lucifernek, mint Jánosnak hiszem őt" - írta 1551 november végén a fővezér Castaldo. Levelére Ferdinándtól azt a választ kapta: hűtlenség esetén cselekedjék belátása szerint.

Castaldo nem habozott sokáig. 1551. december 17-én az alvinci kastélyába visszatérő Fráter György után küldte katonáit, akik végeztek is a baráttal. Teste hetven napig maradt temetetlenül, végül a gyulafehérvári káptalan papjai helyezték örök nyugalomra. "Omnibus moriendum est" - írták sírja fölé, ami annyit jelent: Mindenkinek meg kell halnia.

(Múlt-kor/MTI)

1. Magyar egység török segítséggel
2. A budai sétától az alvinci merényletig