Fába zárt történelem

Kiolvasták az évgyűrűket

Múlt-kor: Hogyan zajlik a gyakorlatban a famaradványok kormeghatározása? Melyek a jellemző lelettípusok?

Grynaeus András: Arra a lehetőségre, hogy az évgyűrűk megszámolása révén megállapíthatjuk a fa korát már a nagy reneszánsz tudós, Leonardo de Vinci is felhívta a figyelmet. De a dendrokronológia lényegesen többre képes annál, hogy egy fatönk évgyűrűinek számát megszámolva megmondja, hogy hány éves fát használtak fel az egykori építők. Az eljárás lényegét megértendő abból a tapasztalati tényből indulhatunk ki, hogy az egymást követő évgyűrűk vastagsága különbözik. Ennek az oka látszólag egyszerű: a fák minden esztendőben növesztenek egy évgyűrűt, ami kúpszerűen ráborul a fa teljes testére, így az évgyűrű az évi növekedését, vastagodását tartalmazza. Ez pedig évente eltérő mértékű, attól függően, hogy a fa mennyire érezte magát `kellemesen` az adott esztendőben.

Az átlapolás módszere

Az évgyűrű vastagságát befolyásolja a csapadék, a hőmérséklet, a napfénymennyiség (amit például a levegőbe kerülő por erőteljesen módosíthat). Ezek a hatások egy-egy nagyobb területen lényegében azonos módon érik az egyes fákat. Ugyanakkor egy erdőn belül is jelentős különbség lehet az élőhely jellemzőiben (talaj, talajvíz), a kitettségben (egy zárt völgyben, védet helyen nő a fa, vagy egy sziklába kapaszkodva egy szakadék szélén), az állomány jellegében (az állomány közepén, védett helyen nő a fa, vagy az erdő szélén ő fogja fel a viharokat, vagy esetleg a rét közepén magányosan áll). Ezen felül befolyásolhatja a fa, vagy az egymás közelében növekedő fák életét a károsítók, rovarok, rágcsálók jelentkezése, az ember, a tűz, de az átlagostól eltérő nagy hideg is, sőt "extraterrisztikus tényezők" is, mint például az említett napfolttevékenység.

Természetesen ezekre a hatásokra a fák nem egyformán reagálnak. Vannak olyan hatások, amelyek egyes fajoknál elenyésző hatást váltanak ki, és vannak olyan fajok, amiknél ez a döntő növekedést-meghatározó tényező. Például a tölgyeket nem különösebben "érdekli" a napfolttevékenység változása, míg a jegenyefenyők növekedésére döntő hatással van. Az is lényeges, hogy ezek a hatások mennyire erősítik, vagy gyengítik egymást. Mert például egy magashegységi környezetben élő fa számára az elsődleges tényező a hőmérséklet, és minden más hatás eltörpül emellett. (Így a kutatók jól megválasztott élőhely segítségével egy-egy tényező változását is nyomon tudják követni az évgyűrűk segítségével.)

Mindezen hatások együttes érvényesülése azt eredményezi, hogy az egyes évgyűrűk nem csak évente lesznek eltérő vastagságúak, hanem egymásutániságuk sem ismétlődik periodikusan. Ebből két fontos sajátosság származik: a fák évgyűrűvastagságának egymásutánisága egyedi (ezt egyes kutatók "történeti" elvnek nevezik), de ugyanakkor egy-egy területen belül nagyon hasonló ("szinkron elv"). Ugyanis az említett hatások zöme nem csak egy-egy fát ér, hanem ugyanolyan mértékben éri az egész erdőt, vagy a tág környék teljes növényzetét. Másrészt az évgyűrű megőrzi mindazon hatások következményét, mely a fát az adott évben érte. Ha megtanuljuk "elolvasni" ezeket az adatokat olyan ismeretekhez juthatunk melyeket más források segítségével nem szerezhetünk meg.

A. E. Douglass, amerikai csillagász ismerte fel először, hogy az ún. átlapolás révén elkezdheti a fákban megőrződött adatok összekapcsolását, "olvasását". Ennek révén olyan évgyűrűvastagság-sort ("végtelen fát"), kronológiai adatsort állíthatunk össze, amely egy adott fafajra és területre érvényes és messze, visszanyúlik a múltba (lásd az ábrát!) és tartalmazza az egyes évekhez tartozó évgyűrűvastagság-adatokat.

1. Hurrikánok hatását vizsgálják
2. Kiolvasták az évgyűrűket
3. Kormeghatározás átlapolással
4. Előnyök és korlátok
5. Éghajlati rekonstrukcióval az eltűnt idő nyomában
6. Heringes hordóval bélelték a kutakat