Megfejtették az alkímisták titkát

A középkorban csak a németországi Hessen fazekasai voltak képesek az alkímisták által is használt különleges edények gyártására. A Der Spiegel hetilap online kiadása szerint ez a csúcstechnológiát képviselő termék Hessen északi részéből, a mai Großalmerode településről származott.

A tégelyek előállításának titkát a gyártók természetesen féltve őrizték, ezért aztán feledésbe is merült, akárcsak annak idején a damaszkuszi acél gyártásának receptje. Marcos Martinón-Torres, a cardiffi és a londoni egyetem régészeti kutatócsoportjának vezetője ezért most a kerék feltalálásához hasonlította az esetet.

A tudósok azt vizsgálták, hogy 500 évvel korábban mi tette olyan különlegessé a hesseni fazekasok munkáját, és arra jöttek rá, hogy a hesseniek a mai napig alkalmazott technikákat használtak: minden összetevőt bekevertek, megformázták és az akkori viszonyok között rendkívülinek számító 1100-1200 Celsius fokon kiégették az edényeket. Ettől a cserépben egy mullit nevű alumíniumszilikát képződött, amely rendkívül szilárddá tette az edényeket.

"A mesterek szigorúan tartották magukat a régi recepthez, de fogalmuk sem volt arról, hogy a mullit egyáltalán létezik, és hogyan hat", - mondta Martinón-Torres, aki szerint rengeteget lehet tanulni az antik és a középkori kézművesektől. Ők ugyanis kísérleteztek az anyagokkal, és intuitív módon jutottak el a megoldáshoz, míg a mai ember a dolgokat különböző képletekkel igyekszik megmagyarázni. A középkori cserepek exportslágernek számítottak, így eljutottak Skandináviába, Angliába, Portugáliába, Spanyolországba, de találtak hesseni cserepet Jamestownban, a mai Egyesült Államok területén is.

(Múlt-kor/MTI)