1956 volt a kommunizmus első válsága

`Ha nem tudunk kritikusan gondolkodni a múltról, akkor nem lehet demokratikus társadalmunk ma` - magyarázta a `történelmi felelősség és emlékezet` fontosságát a Szabad Művészeti és Tudományegyetem dékánja az MTI-nek telefonon. `Bár az embertelen szovjet rendszertől elsősorban az orosz nép szenvedett, szenvedtek a többiek is. Valamennyi elnyomott népben voltak olyanok, akik hittek a (kommunista) eszmékben, vagy több-kevesebb cinizmussal karriert csináltak, netán mindenáron hatalomra törtek` - fejtegette Nyikolaj Koposzov, aki megnyitotta az - orosz előadók mellett magyar, cseh és kanadai kutatókat is felvonultató - kétnapos konferenciát.

A barátság jegyében: a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) küldöttsége a Szovjetunióban: látogatás Moszkvában a Lomonoszov Egyetemen, 1956. július

Miután a kommunista rendszer egészében kompromittálódott, elvi jelentőségű annak megértése, hogy ki és mennyire vált passzív vagy aktív részesévé, ki pedig becsapott áldozatává a szovjet időszak bűneinek, hiszen valamennyi országban volt mindezekből, ha más-más arányokban is - mutatott rá Koposzov. "Az 1956-os magyar forradalom elfojtása a szovjet terrorista rendszer egy nemzetközi aspektusa volt" - vélte a liberális orosz történész.

Koposzov szorgalmazta a Szovjetunió történelmének elemzését, s egyben morális értékelését is, ami Oroszországban nehezebben megy. "Nekünk tanároknak még jobban meg kell tanulnunk és meg kell tanítanunk a diákokat szabadon és kritikusan gondolkodni a múltról demokratikus ország polgárainként" - ecsetelte a dékán a filmvetítésekkel és kiállítással egybekötött, s a magyar külügyminisztérium és egy amerikai alapítvány által támogatott konferencia célját.

A konferencia nyitóelőadásában egyébként Kende Péter szociológus, az 1956-os forradalom egykori résztvevője kétségbe vonta az uralkodó közvélekedést, amely szerint a szovjet birodalomnak nem volt más választása, mint a magyar lázadás brutális elfojtása. Kende szerint a Nyikita Hruscsov irányította moszkvai vezetőség még a Sztálin utáni felülvizsgálat keretében elvileg rászánhatta volna magát arra, amit Mihail Gorbacsov, az utolsó szovjet vezető lehetőségként fontolgatott: olyan államokra építeni szövetségi rendszerét a nyugati határövezetben, amelyek saját nemzetük részéről valódi támogatást élveznek, s csak külpolitikailag tekintik magukat a Szovjetunió lekötelezettjeinek.

Ebben az esetben a Prágai Tavasz is hamarabb következhetett volna be, s a szovjet engedmények konjunktúrájában a hidegháború vége és a német egyesítés 25-30 évvel megelőzhette volna Gorbacsovot. Így a Szovjetunió gazdaságának még lehettek volna tartalékai, nem a belső összeomlás talaján kellett volna a Nyugattal egyezkednie, s világhatalomként élhette volna túl a XX. századot - játszadozott el a gondolattal Kende.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Palotás László)