Stróbl Alajos, a historizmus vezető mestere

Százötven éve, 1856. június 21-én született a felvidéki Királylehotán, Liptóujvár (ma Liptovsky Hrádok) mellett Stróbl Alajos szobrászművész.

Az epreskerti várúr

Epreskerti műtermében

Apja Sziléziából származott, s a hradek-massai kohó pénztárnoka volt. Alajos öt osztályt járt a lőcsei gimnáziumban, majd a frsinyeci kályhagyárban díszítéseket mintázott. 1874-től Bécsben, az Iparművészeti Iskolában Otto Könignél tanult, Merkúr-szobrával 300 forintos ösztöndíjat nyert.

1876-80 közt a Képzőművészeti Akadémián Kaspar von Zumbusch tanítványa volt, kinek neobarokk felfogása erős nyomot hagyott művészetén. Korán feltűnt 1878-as Önportré, és 1882-es Perseus című márványszobraival. 1881-82-ben az Operaház homlokzati párkányára készítette Cherubini és Spontini szobrát, ezeket azonban 1965-ben lecserélték. Az ő műve az Opera főhomlokzatának Erkel- és Liszt-szobra - ezek voltak az elsők, melyeket élő személyekről állítottak fel Budapesten - továbbá ő alkotta a szfinxeket is. Ezután elhalmozták megrendelésekkel, ő lett a századforduló legtöbbet foglalkoztatott emlékmű- és portrészobrásza.

1881-től Budapesten volt műterme, párizsi tanulmányútján főleg Houdon és Rodin művészete hatott rá. 1885-től tanár lett a Képzőművészeti Főiskolán, mesteriskolát is vezetett, jelentős művészetpedagógus volt. 1920-tól a Főiskola igazgató-tanára, 1925-ben nyugdíjazták. Epreskerti várúrnak nevezték, olykor jelmezt öltött, hajnali kürtszóval lovagolt ki. Ő rendeztette a területet, mesterséges romokat építtetett, oda vitette a józsefvárosi kálváriát s a Mátyás templom középkori kapuját. Barokkosan patetikus alkotásaival a historizmus vezető mestere lett, munkáit érzékeny, történelmi hitelességre törő mintázás jellemezte. Klasszikus hagyományokat követő szobraiban fellelhetők a naturalizmus, eklektika és szecesszió stílusjegyei is főként a portréin. 300 portréja közül több impresszionista vonásokat is mutat.

1893-ban mintázta Arany János múzeumkerti szobrát, ez lett a legnépszerűbb műve. Mellékalakjai, Toldi és Piroska a kor férfi- és nőideálját testesítették meg - ma is vitatják, kik lehettek a modellek. 1896-ban készítette a Justitiát, a márványszobor egyik kezében bronz kardot, a másikban bronz mérleget tartott. A művet a Kúriában helyzeték el, de az épület 1950 körül más funkciót kapott, s a szobrot eltávolították. Egy ideig a Thököly úti Pest Megyei Bíróság előtt állt, ma a Legfelsőbb Bíróság Markó utcai palotájában látható. Géniusz című műve 1898-ban az angliai Stanstedbe került. Anyánk című alkotása az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjat kapott.

A gránitoroszlán

Széchenyi-szobrával

1896-ban állították fel a pesti Orczy-kertben Ferenc József és Erzsébet szobrait, ezeknek 1945 után nyomuk veszett. 1899-ben készült a miskolci Erzsébet királyné, 1906-ban a Halászbástyán álló Szent István, melynek talapzatát Schulek Frigyes tervezte, s a Rókus kórház előtti Semmelweis-emlékmű. 1904-ben készítette a budavári Mátyás-kutat, e sokalakos vadászjelenet Vörösmarty Szép Ilonkáját idézi.

A Zeneakadémia Liszt-szobra 1907-ben, az egri Dobó-emlékmű és a Kossuth-mauzóleum szobrai 1907-ben, Károlyi Sándor emlékműve a Vajdahunyadvárban 1908-ban kerültek a helyükre. Nagykőrösi Arany-szobrát 1910-ben, a nagycenki Széchenyit 1904-ben, a szegedit 1912-ban, Zichy Mihály síremlékét 1916-ban, Jókai szobrát az író nevét viselő pesti téren 1921-ben állították fel. Mechwart-szobrának főalakját márványból faragta, ez megsemmisült 1944-45-ben, a három bronz mellékfigura egyike az Öntödei Múzeum előtt áll a Ganz utcában s a legjobb munkásábrázolások közé tartozik, minden politika nélkül.

A pesti Bazilika részére készítette Szent Gellért, Szent István, Szent Imre, Szent Ferenc és Szent Alajos szobrait, Esztergomnak Simor János érsek szobrát. Alkotásai a Bakáts-téri templomban is megtalálhatók. Portréi közül megemlítendők Lotz Károly, Schikedanz Albert, Pulszkyné, Jászai Mari, Vajda János, A művész felesége, Munkácsy Mihály, Ferenc József, Fiatal hölgy és Szinyei Merse Pál című szobrai. Ezek a szegedi Dóm tér galériájában, továbbá a Magyar Nemzeti Galériában láthatóak.

Stróbl 1901-ben az állami nagy aranyérmet, 1907-ben a Ferenc József-rend középkeresztjét, 1921-ben a Kisfaludy Társaság Greguss-jutalmát kapta.

1926. december 13-án Budapesten halt meg. A margitszigeti Művész-sétányon Segesdy György készítette el portréját. Henszlmann Lilla 1955-ben írt róla monográfiát; Mihály fia könyvét, mely életét dolgozta fel, 2003-ban A gránitoroszlán címmel adták ki.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sajtóadatbank)