A leghosszabb nap

1944. június 6-án hajnali 2 órakor kezdődött az "Overlord" hadművelet keretében az amerikai és brit erők normandiai partraszállása, a második világháború legnagyobb tengeri deszant-művelete

Június 6-án a szövetséges repülők több mint 14600 bevetésen vettek részt. Éjfél után három légi szállítású hadosztályt dobtak partra. A parti ütegek csak rendszertelenül válaszoltak a szövetséges haditengerészet tüzérségi előkészítésére. Amint azonban a kétéltű járművek a part közelébe értek heves akna-, és géppuskatűz fogadta őket. A gyalogság az Omaha partszakaszt kivéve gyorsan és jó ütemben tört előre.

Churchill Sztálin marsallnak:
Minden jól kezdődött. Az aknákat, az akadályokat és a parti ütegeket már java részben leküzdöttük. Nagy arányokban és igen eredményesen vetettünk be ejtőernyős csapatokat. A gyalogság partraszállása gyorsan halad, sok harckocsi és önjáró löveg már a parton van.
1944. június 6. délután

A válasz nem váratott magára sokáig:

Sztálin marsall a miniszterelnöknek:
Az Overlord hadművelet kezdetének sikeréről szóló értesítését megkaptam. Ez a hadművelet mindannyiunkat megörvendeztet, s további sikerekre nyújt reményt.
1944. június 6. este

Balról jobbra: Blaskowitz, Rommel és Rundstedt

A nácikat kissé meglepte mind a támadás ideje, mind pedig a helye. A német főparancsnokság úgy értesült, hogy aznap - június 6-án - túl viharos lesz a tenger, s partraszálló hadművelet szóba sem jöhet. Ráadásul a légi felderítés sem jelezte, hogy a brit partok mentén több ezer hajó összevonása folyik. Ennek köszönhetően Rommel kissé kiengedett, és június 4-én, vasárnap reggel hazautazott a családhoz az Ulm melletti Herrlingenbe. Aztán a német vezetés is túl sokat bizonytalankodott. Nem tudtak egyetértésre jutni abban, hogy a szövetségesek vajon melyik fronton indítják meg a támadást. Rundstedt mindvégig arra számított, hogy a főtámadást a Dover-szoroson keresztül indítják meg, mert az a legrövidebb tengeri útvonal, és az a partszakasz esik a legközelebb Németország szívéhez. Rommel hosszú ideig egyetértett vele. Hitler és törzse azonban olyan jelentéseket kapott, amelyek arról szóltak, hogy Normandia lesz a fő hadszíntér.

Eisenhower a partraszállás előtt

A bizonytalanság aztán még a partraszállás után is tovább tartott. Hitler ugyanabba a hibába esett, mint a Barbarossa-terv idején Sztálin - késlekedett. Egy teljes, döntően fontos napot vesztett, mire rászánta magát arra, hogy a két legközelebbi páncéloshadosztállyal megerősítse a frontot. Ez azért a német hírszerzésnek is köszönhető volt, hiszen a kémjelentések alaposan túlbecsülték az Angliában rendelkezésre álló hadosztályok és csapatszállításra alkalmas hajók számát. A náci spionok szerint Normandia csak egy előzetes és másodrendű hadszíntér volt. Nem jött be...

Churchill meglátogatja a partraszálló csapatokat

Churchill viszont igen. Pontosabban átjött 10-én a Kanálison, miután Montgomery tábornok jelentette, a hídfőállás most már tutira az övék. Ez persze erős túlzás volt, hiszen a jó öreg Monty-nak nem sikerült összefüggő arcvonalat kialakítania, így amikor vidám hangulatban elköltötték ebédjüket egy francia kastélyban, akkor éppen öt kilométerre voltak a németektől. Hazatérőben nem az igazi Churchill lett volna a hajón, ha nem huncutkodik egy kicsit. A Kelvin rombolón már Albion felé tartottak, amikor ezt kérdezte a miniszterelnök Vian tengernagytól: "- Ha már ilyen közel vagyunk, miért ne pörkölnénk mi is oda nekik, mielőtt hazatérnénk?" Pár perc múlva "megszólaltak" a romboló ágyúi, aztán mint a komisz kiskölyök, miután berúgta labdájával a falu cipészének, Matula bácsinak az ablakát, iszkiri haza.

"Mihelyst elsütöttük ágyúinkat, Vian elrendelte, hogy a romboló forduljon meg, és teljes sebességgel távolodjék el a parttól. Sem azelőtt, sem azóta nem voltam olyankor Őfelsége valamely hajójának a fedélzetén, amikor éppen "vadul" tüzelt, ha ugyan ez a helyes kifejezés. A Portsmouthba vezető négyórás úton az igazak álmát aludtam. Egy szó, mint száz, igazán érdekfeszítő és élvezetes nap volt."