Megszületett Nagy Imre miniszterelnök

2004. szeptember 13. 12:06

Kaposváron született, lakatossegédként került Budapestre, itt lépett kapcsolatba a szociáldemokrata mozgalommal. 1915-ben behívták katonának, a következő év nyarán az orosz fronton hadifogságba került, majd csatlakozott a Vörös Gárdához, harcolt a polgárháborúban, végül 1920-ban belépett a bolsevik pártba. 1921-ben hazatért Magyarországra, részt vett az MSZDP munkájában, de 1925-ben kizárták a pártból. Alapító tagja lett az MSZMP-nek. 1927-ben rövid időre letartóztatták. Kiszabadulását követően Bécsbe, majd Moszkvába emigrált. A szovjet fővárosba 1930-ban érkezett, dolgozott a Komintern Agrártudományi Intézetében, a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalában, valamint a moszkvai rádiónál, ahol a magyar nyelvű adások szerkesztője volt. 1944-ben az MKP vezetőjeként tért haza és az Ideiglenes Nemzeti Kormány földművelésügyi minisztere lett. Ezután egy ideig belügyminiszter, majd 1947-49 között az Országgyűlés elnöke volt. Mivel nem értett egyet a személyi kultusszal, a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásával, fokozatosan háttérbe szorult, kizárták a pártvezetésből. 1952-ben újból visszatért a politikai közéletbe; volt élelmezési, majd begyűjtési miniszter, novembertől pedig a Rákosi-kormányban miniszterelnök-helyettesként tevékenykedett. Első miniszterelnöksége 1953. július 4-től 1955. április 18-ig tartott, s ezen idő alatt több népszerű intézkedést hozott. 1955 elején ismét leváltották tisztségéből, az MDP-ből is kizárták. Nem volt hajlandó önkritikára, programjához ragaszkodott, sőt azt számos esetben tovább is fejlesztette.
1956. október 23-án tüntetők követelésére visszavették a párt legfelső vezetésébe, október 24-én lett újból miniszterelnök. E tisztségében egyfelől igyekezett a forradalom legfőbb célkitűzéseit elfogadtatni az MDP-vel, valamint a szovjet vezetéssel, másfelől mérsékelni igyekezett az általa túlzottnak ítélt követeléseket. A társadalom akaratával mindinkább azonosulva tűzszünetet hirdetett, fellépett a szovjet csapatok távozásáért, deklarálta a többpártrendszer újbóli bevezetését. Válaszul arra, hogy a fegyverszünet ellenére újabb szovjet csapatok érkeztek az országba, november 1-jén kinyilvánította Magyarország semlegességét, kilépését a Varsói Szerződésből kérve a négy nagyhatalom, s az ENSZ támogatását. November 4-én hajnalban a jugoszláv nagykövetségen keresett menedéket, ám a Kádár-kormány ígéretében bízva november 22-én elhagyta a diplomáciai képviselet épületét, mire a szovjetek letartóztatták, majd Romániába hurcolták. Később hazahozták, s Budapesten a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével, koncepciós perben: 1958. június 15-én szervezkedés kezdeményezése és vezetése valamint hazaárulás hamis vádjaival halálra ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. Másnap hajnalban, 1958. június 16-án több társával együtt kivégezték. Teljes rehabilitálása és ünnepélyes újratemetése csak a rendszerváltás küszöbén, 1989. június 16-án, sok tízezer ember jelenlétében zajlott le. 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság felmentette a törvénysértő vád alól.