Kiállították a múlt feneketlen kútjait Debrecenben

A középkori vízgazdálkodás nyomában

A római császárkor (3-4. század) időszakából három kút került napvilágra. Ezek átlagos mélysége a feltárás szintjétől 3-5 méter között volt, agyagba ásott, szabályos kör alakú kissé öblösödő oldalú, 110-120 cm átmérőjű kútaknával rendelkeztek. A császárkori kutaknál valamennyi esetben lehetőség nyílt azok teljes föltárására.

A 15-17. századból feltárt 13 kút közül 6 biztosan rendelkezett valamiféle fabéléssel. A kutak aknája 3-5 méter átmérőjű, kissé öblösödő oldalú volt, aljuk a feltárás felszínétől számítva 4. 5.-5 méter mélységben jelentkezett. Néhány kút faszerkezetének csak a legalsó részét sikerült észlelni, a 100 cm oldalhosszúságú kútbélés 8-10 cm átmérőjű gömbfából, félgömbfából készült, az erős roncsolódás miatt egyértelmű csapolásnyomokat nem lehetett megfigyelni.

Elkülöníthető a kutaknak az a csoportja, melynek faszerkezete a legtöbb esetben 100-110 cm oldalhosszúságú, négyzetet körülzáró, egymásba csapolt vastagabb, nagyméretű tölgydeszkából állott. Ezeknek a faszerkezete néhány esetben igen jó állapotban megmaradt.  Ritka, de nem példa nélkül álló megoldásként a kútaknába, bélés gyanánt egy kiütött fenekű hordót helyeztek el.

1. Városi régészet Debrecenben
2. A középkori vízgazdálkodás nyomában
3. Kutak árulkodnak a középkori növénytermesztésről