Új eredmények az egyiptomi gyarmatosításról

Erre a megállapításra a Tombos-ban feltárt temetkezéseket vizsgálva jutottak a kutatók. A Nílus 3. kataraktájánál (zuhatag), a mai Szudánban található, stratégiai fontosságú település temetőjét Michele R. Buzon, az Albertai Egyetem munkatársa elemezte. Arra a kérdésre kereste a választ, hogy a sírok a megszálló egyiptomiak maradványait rejtették-e magukban, vagy a núbiaiak átvették-e az őket legyőzők halotti szokásait. Núbia, amely Asszuántól délre, a Kék- és a Fehér-Nílus találkozási pontjáig terjed, évezredeken keresztül intenzív kulturális és politikai kapcsolatban állt Egyiptommal. A folyamatosan meghódított terület kincsei - az arany, a drágakő és az elefántcsont - a fáraók és udvartartásuk fényűzését szolgálták.

Ismerje meg az ókori Núbia történetét!

Tombos már évek óta a régészek érdeklődésének homlokterében áll, és a mostani feltárások is megfelelnek a várakozásoknak. A koponyák formája, az elhantolt testek helyzete, a sírok felépítése és a tárgymellékletek érdekes jelenségről árulkodnak. A birodalom hivatalos temetkezésére jellemző sírokat, amelyeket megkülönböztető jellel láttak el, a megszálló egyiptomiak és a helyi núbiaiak egyaránt használták.

A földbe helyezés módjában azonban különbségek figyelhetők meg: míg az előbbiek közül elhunytak a hátukra fektetve, kis méretű vagy piramis alakú sírban nyugodtak, addig az őslakosok magzati pózban, állatbőrön feküdtek.

A temetkezési szokások keveredése alapján feltételezhető, hogy a núbiaiak és az egyiptomiak között sokkal szorosabb volt a kapcsolat, mint azt a kutatás korábban gondolta. A korszakban minden bizonnyal az adminisztrációs feladatokat is felosztották egymás között, a meghódítottak közül számosan az igazgatás felelősségéből is kivették a részüket. A további kutatások eredményei rávilágíthatnak az egyiptomi gyarmatosítás sajátosságaira, és az elfoglalt terület mindennapi életére.