Pedro Calderón, a spanyol aranyszázad drámaírója

A drámai monológok mestere

Madridi nemes családban született 1600. január 17-én. A madridi jezsuitáknál, majd Alcalá de Henares és Salamanca egyetemén tanult. Fiatalon katonának állt, s a heves vérű, önkényeskedő és párbajozó spanyol nemes ifjak aranyéletét élte. 1623-tól 1625-ig valószínűleg Itáliában és Németalföldön katonáskodott, 1638-ban baszk földön a franciák, 1640-től 1642-ig pedig a katalán felkelők ellen harcolt.

Kezdeti irodalmi sikereit a húszas évek elején különböző szentté avatások (Szent Izidor, Avilai Szent Teréz, Loyolai Szent Ignác, Xavéri Szent Ferenc) alkalmából rendezett költői versenyeken aratta. Első színpadi művét, a Szerelem, becsület és hatalom című komédiát 1623-ban írta. 1635-ben a Buen Retiro királyi palotát A legnagyobb varázslat, a szerelem című komédiájával avatták fel - ekkor már ő volt a spanyol királyi udvar látványos barokk külsőségek között folyó színházi életének fő irányítója, érdemei elismeréséül IV. Fülöp 1636-ban a Santiago-rend lovagjává tette. 1645-ben Alba hercegének szolgálatába lépett. 1651-ben pappá szentelték, egy évtizeden át Toledóban (1653-63), majd 1681. május 25-én bekövetkezett haláláig Madridban élt, mint a király tiszteletbeli káplánja.

Drámaírói tevékenységét a húszas évek elejétől haláláig folytatta. Veragua grófjának kevéssel halála előtt küldött jegyzékében 110 művét sorolja fel, ma azonban 120 drámáját, 80 auto sacramentalját (szentségi drámáját), s mintegy 20 kisebb színpadi művét ismerjük. Calderón a Lope de Vega által kialakított sajátos drámaforma legjelentősebb folytatója és továbbfejlesztője volt. Színháza nagy elődjétől főként abban különbözik, hogy uralkodó jegye nem a közvetlen természetesség, hanem a nagyfokú tudatosság, a szigorú logika, a rendszer.

A világosan átgondolt cselekmény rendkívül koncentrált, minden felesleges kitérőtől mentes. Drámáinak cselekménye mindig egyetlen kimagasló drámai hős körül forog, mint Pedro Crespo A zalameai bíró, Segismundo Az élet álom és Don Gutierre A saját becsületének orvosa című drámáiban. Lope de Vegával ellentétben Calderónnál a monológ a drámai kifejezés elsődleges eszköze. Calderónt határozott ideológiai szándék vezérelte, színháza az ellenreformációs katolikus gondolkodás kifejezője volt.

1. A drámai monológok mestere
2. Aki megérdemelte, hogy költőnek nevezzék