I. Bahádur Sah (Mogul-dinasztia)

Bahádur Sah, I. (szül. 1643. okt. 14. Burhánpur, India - megh. 1712. febr. 27. Lahore), India mogul császára 1707-től.
Muazzam hercege néven, Aurangzeb császár második fiaként ő lett a trón várományosa, miután bátyja átállt apjuk fivérének és vetélytársának, Sudzsá sahnak a táborába. 1663-ban Muazzam herceget apja képviseletében a dél- és közép-indiai Dekkán-fennsík térségébe küldték. 1683-84-ben hadserege élén a Bombaytől délre fekvő, portugál fennhatóság alatt lévő területen, Goában élő maráthák ellen vonult, minthogy azonban a portugálok támogatását nem sikerült megszereznie, visszavonulásra kényszerült. Nyolcesztendei üldöztetés után 1699-ben apja Kabul (ma Afganisztán) kormányzójává tette meg. Apja halála után Muazzam herceg két fivérét megölte, hogy ő lehessen a birodalom ura.
I. Bahádur sah néven lépett trónra; rövid ideig tartó uralkodása alatt meg kellett küzdenie a maráthák és a rádzsputok ellenállásával. 1710-12-ben pedig a szikh vallás híveit üldözte el a pandzsábi (pungjabi) hegyek közé. Vezetőjüket, Bandá Szingh Bahádurt legyőzte, de fogságba ejteni nem tudta.