Wettin-dinasztia

Wettin, német uralkodócsalád; eredete a X. század elejéig követhető vissza. Legrégebbi ismert ősei szerepet játszottak a szláv területek megszállását célzó, keleti irányú német terjeszkedésben. Az 1080-as évek végére az egyik leszármazott testvérpár már nemcsak a wettini grófságot, hanem a jóval keletebbre, az Elba mentén fekvő meisseni őrgrófságot is birtokolta. A meisseni Wettinek 1264-ben megszerezték a türingiai őrgrófságot, 1423-ban pedig szász választófejedelemséget; ettől kezdve türingiai dinasztikus ágaik jelölésére a Sachsen (Szász-) előtagok használták.
A német és más európai uralkodóházak történetére nagy hatással volt a Wettin-dinasztia két ágra szakadása 1485-ben, amikor a szász választófejedelmi rangot megosztották Ernő (németül Ernest) és Albert (Albrecht), II. Frigyes választófejedelem fiai között. A választói címet (vagyis azt a hercegi jogot, hogy részt vegyen a német-római császár megválasztásában) Ernő és a fia, III. bölcs Frigyes (ur. 1486-1525), Luther Márton pártfogója tartotta meg. Az Albertin-ág 1547-ben megszerezte a szász választófejedelemséget és területének nagy részét is. Utóbbi megtartotta Weimart (Jénával), Gothát, Eisenachot, Saalfeldet és Coburgot az Ernestin-ágtól, s később (1554) visszaszerezte Altenburgot és Eisenberget, valamint 1583-ban más vidékeket is (pl. Meiningent). Attól fogva a XIX. század elejéig az Ernestin tartományok több fölosztáson és átcsoportosításon mentek keresztül. Szász-Weimar-Eisenach legkiemelkedőbb uralkodója Károly Ágost herceg (ur. 1775-1828), Goethe, Schiller és Herder patrónusa volt, akinek uralkodása alatt Weimar vált Németország szellemi központjává. 1807-ben valamennyi Ernestin hercegség belépett a Napóleon szervezte Rajnai Szövetségbe, 1815-ben pedig szuverén tagjai lettek a Német Szövetségnek.
A XIX-XX. században az Ernestin-ági Wettin-leszármazottak szász-coburgi ága addig példátlan magasságra emelkedett. Egyikük I. Lipót néven belga király lett 1831-ben, a szász-coburg-gothai Albert herceg pedig 1840-ben feleségül vette az angol Viktória királynőt, és őse lett öt jövendő brit uralkodónak (a Szász-Coburg-Gotha-ház 1917-ben hivatalosan felvette a Windsor nevet, valószínűleg amiatt, hogy Anglia akkor hadban állt Németországgal). Az Ernestin-ág egy harmadik tagja, Ferdinánd herceg a portugál II. Máriát vette feleségül, és így az 1853-tól 1910-ig uralkodó portugál királyi ház megalapítójának tekinthető. Végül egy negyedik Ernestin 1887-ben bolgár fejedelem, majd 1908-tól, I. Ferdinánd néven Bulgária királya lett; leszármazottai 1946-ig uralkodtak.
Az Albertin-ágból származtak 1547-től a szász választófejedelemség hercegei, majd 1806-tól 1918-ig királyai. Két királyt adtak Lengyelországnak is, II. és III. Ágost személyében.