Oszmán Ali

Oszmán Ali, más néven USZMÁN ALI KHÁN, MÍR (szül. 1886. április 6. Hyderabad, India - megh. 1967. február 24.), Hyderabad nizámja (uralkodója) 1911 és 1948 között, majd 1956-ig alkotmányos elnöke; a maga korában a világ egyik leggazdagabb embere volt, aki egy Olaszország méretű állam felett uralkodott.
Magántanulmányainak befejezése után követte apját, Mahbúb Ali Khánt, a 6. nizámot a trónon. Pénzügyi reformokat kezdeményezett, ezek révén Hyderabad irigylésre méltó hitelpozícióba került: saját bankjegyet és váltópénzt bocsátott ki, és megszerezte egy kiterjedt vasúthálózat tulajdonjogát. Oszmán Ali 1918-ban pártfogolta a hyderabadi Oszmánia Egyetem megalapítását. Ellentétben a szomszédos fejedelmek némelyikével, fenntartotta államának feudális jellegét, és nemigen zavartatta magát attól, hogy népének hindu többsége mindinkább hallatta hangját - egyébként a hinduk életkörülményeinek javítására jelentős összegeket költött. A II. világháborúban állama hadihajókat állított ki, és két századot adott a brit Királyi Légierőnek. 1946-ban a Királyi Viktória-lánccal tüntették ki.
Oszmán Ali, aki mögött a Madzslisz Ittehad al-Muszlimin (muszlim egyházmozgalom), ill. annak fegyveres ereje a (a razákárok), 1947-ben, a britek kivonulásakor nem ismerte el India szuverenitását. A britekkel fennállott különleges szövetségesi viszonyára hivatkozva államának teljes függetlensége iránti kérelemmel fordult az ENSZ-hez. Visszautasította az indiai ultimátumot, amely a hatalomról való lemondásra szólította fel. 1948 szeptemberében azonban kénytelen volt engedni az indiai katonai erőnek. Államelnökké (rádzspramukh) nevezték ki, de el kellett ismernie a választott törvényhozó testületnek felelős kabinet tanácsadói szerepét. Végül államát a belső határok 1956-os általános átrendezésekor felosztották a szomszédos szövetségi államok között. Ezután fényes visszavonultságban élt három feleségével, 42 ágyasával, 200 gyermekével, 300 szolgájával és idősödő udvaroncaival, magánhadseregét is beleértve. Korábbi birodalma mintegy 10 000 kisebb előkelőségének és szolgarendűjének folyósított járadékot; segítette a palesztinai muszlim menekülteket. 1911-ben India Csillagának Lovagi Nagykommendátorává ütötték, 1917-ben pedig megkapta a Brit Birodalom Lovagi Nagykeresztjét.