István király művét folytatnunk kell

Szükséges döntés volt, hogy az Európai Unió tagjává lettünk

Szent István emlékezete Jogalkotás Szent Istvántól napjainkig Sólyom László 2005. május 23-án tartott előadást a Mindentudás Egyetemén Az alkotmány őrei címmel. Sólyom László az áltörténészekről és a nyilvánosságról 15 éves a szabadság: vélemények a rendszerváltásról

Tisztelt megjelentek! Esküt tett tisztek! Magyarország állampolgárai! A magyar nemzet tagjai!

Ez a megszólítás illik és jár azoknak, akik a mai ünnepen a magyar államfőt hallgatják. Ez az a közösség, amelynek ünnep Szent István napja, amely képes meghallani ezer év távolságából is e nagy király üzenetét, ez az a közösség, amelynek lelkéből felszakad a kérdés, hol vagy István király? Tizenöt éve, mióta immár szabadon, augusztus 20-án Szent Istvánt ünnepeljük, évről évre hallhatjuk István intelmeit fiához arról, hogy az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és erőtlen, arról, hogy a királynak türelemmel is irgalommal kell ítélkeznie, és arról, hogy mielőtt a király dönt hallgassa meg a tanácsot. Mindez igaz, és megszívlelendő és évről évre felidézzük István nagy tettét, a magyar királyság megalapítását, amellyel a magyaroknak biztos helyet készített Európában, és felidézzük, hogy ennek köszönhetjük megmaradásunkat.

De lefordítja-e valaki ezeket az üzeneteket a ma nyelvére, felmutatja-e, hogy melyek azok az alapvető vonások Szent István egyéniségében és művében, amelyeket ma meg kell értenünk, amelyekre szüksége van jövőnknek is. Szent István legnagyobb tette nem az volt, hogy megalapította a magyar királyságot, és, hogy ezzel Európához csatolt minket. Ezt az ő korában sokan megtették. Európa keleti szélén sorra fölmagzottak a keresztény királyságok és fejedelemségek. Az ő igazi nagysága abban rejlik, hogy szuverén módon határozta meg Magyarország helyét az akkori világban. Halljuk meg, vegyük észre, tekintsük példának azt az öntudatot, azt az önbecsülést, ahogy István fellépett Európában. Nem tett hűségesküt a német-római császárnak, egész életében kerülte a találkozást Ottó császárral, nehogy ez szóba jöhessen. De nem lett vazallusa Szent Péternek sem, a pápa hatalmát csakis a lelki dolgokban volt hajlandó elismerni. A császár és a pápa között olyan függetlenséget biztosított Magyarországnak, amelyre abban a korban csak Franciaország volt képes.

És ezt a függetlenséget István úgy őrizte meg, hogy közben bekapcsolta Magyarországot Európa teljes gazdasági és kulturális vérkeringésébe. Ennek fontos része volt, hogy megnyitotta a Szentföldre Magyarországon keresztül vezető zarándokutat. Mai szóval ez egy alapvető információs csatorna volt, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy országunk számottevő európai tényezővé válhatott.

Gondoljuk csak meg: Galliából, a távoli nyugatról ezen a biztos úton vonulhattak a zarándokok kelet felé. Négynapi járóföldenként királyi várak őrizték az út biztonságát és mellette mindenhol monostorok, vendégházak, ahol az utasok szállást kaptak, ellátást, a betegeket gyógyították. Számos kiváló művelt ember ment ezen az úton, és István magához hívta őket elbeszélgetett velük. Az újságot pótolta a zarándokút, nyugatról jőve hírt hoztak a távoli nyugati országokból, visszatérve keletről beszámoltak az ottani viszonyokról és a tapasztalatokról. Volt olyan kitűnő egyéniség, akit István így zarándokként ismert meg, aztán magánál tartott, nem is engedte tovább menni. Őt Szent Gellért néven mindnyájan ismerjük.

Szent István korában a világ Európa volt, és mint hallottuk, legfeljebb Jeruzsálemig terjedt. Ma azonban a földkerekségen kell elhelyeznünk Magyarországot. Nem a szentföldi zarándokúton áramlik a kultúra, a hír, nem azon jönnek a kereskedők. Az egész világot behálózza egy sűrű kommunikációs háló, zúg-zizeg, felfoghatatlan sebességgel áramlik rajta a hír, a pénz, a tudás. Szinte félelmetes, mesterséges világ ez. És mindenütt légifolyosók, szárazföldi folyosók, emberekkel és árukkal tele.

És most nekünk ebben a globális világban, ebben a globális perspektívában kell elhelyeznünk Magyarországot, és innen nézve jó döntés volt, szükséges döntés volt, hogy az Európai Unió tagjává lettünk.

1. Szükséges döntés volt, hogy az Európai Unió tagjává lettünk
2. Kiállunk jogainkért és megvédjük azokat
3. Ünnepeljünk tehát felszabadulva, bizakodva, jóérzéssel