Folytatódik az albán Trója régészeti feltárása

2005. augusztus 2. 12:00

2000 évvel a Julius Caesar után régészek soknemzetiségű hada csatlakozik a Mediterráneum legnagyobb szabású feltárásához.

Korábban

Régészet a Múlt-koron

A miniatűr Trója

Korábbi sikertelen próbálkozások után 1994-ben a Butrint Alapítvány vette át a régészeti munkák finanszírozását, s azóta a térségben az idei nyár a harmadik ásatási szezon. A kéthónapos ásatási időszak alatt Richard Hodges, a University of East Anglia professzora vezetésével 19 nemzet 100 régésze, továbbá 60 albán végzős régészhallgató és több tucat helyi munkás dolgozik a helyszínen, hogy minél többet megtudjanak a település múltjáról. A 10 évesre tervezett projektben azt az általános kérdést vizsgálják, hogy miként alakult át a társadalom az ókori Görögország- illetve Róma klasszikus periódusának végén. Butrint városának feltárása azonban ennél jóval konkrétabb eredményekkel szolgálhat a kutatóknak: a város ugyanis 3000 éven át a Mediterrán-térség egyik kulcsfontosságú települése volt.

A legendák szerint Butrint városát trójai menekültek alapították, legalábbis Vergilius Aeneis-ében a település "miniatűr Trója"-ként szerepel. Mindezt persze nem támasztják alá régészeti bizonyítékok. Butrint első telepesei valószínűleg i.e. 1000 és 800 között érkeztek meg a területre, és a várost azért alapították, hogy védelmezze Korfu élelmiszer-ellátását. A várost a főbb kereskedelmi útvonalak mellett elfoglalt stratégiai fontosságú helye hamar a mindennapi politika aktív szereplőjévé tette. Előbb hellén, aztán i.e. 167 után római és végül bizánci uralom alatt állt, majd jöttek a várost és a környező halászfalvakat védelmező erődöt építő velenceiek, akiknek uralma alatt már kezdett elnéptelenedni a térség. A 14. század végén megérkeztek a törökök is, akik azonban már csak egy romos település néhány lakójával találkoztak. Butrint fénykorában - az i.sz. 5. században - mintegy 20000 városlakó élt itt, de a romok a 15. század végére már teljesen feledésbe merültek.

Így volt ez egészen 1928-ig, mikor az olasz külügyminisztérium támogatását maga mögött tudva egy fiatal régész, Luigi Maria Ugolini érkezett a helyszínre, és széleskörű ásatásokba kezdett. A következő nyolc év során - a régész haláláig - hatalmas területet tártak fel: az ásatások méretét jelzi, hogy még külön vasútvonalat is kiépítettek, hogy a kitermelt földet elszállítsák. Ugolini tárta fel a ma látható romok nagyrészét: egy görög színházat, Aszklépiosz templomát, a városkaput (mely az "Oroszlános Kapu" nevet kapta), egy ötödik századi mozaikpadlós keresztelőkápolnát , illetve a 14. századi velencei palota egyes részeit is.

A Vrina fennsíkon ezen kívül feltárták egy római villa és egy bizánci templom romjait is, melyek közül az előbbi Hodges szerint "a Mediterráneum legjobban feltárt római villája".

A város 1959 óta közelíthető meg autóúton, azóta hogy az utazásokat kedvelő szovjet pártfőtitkár és a Minisztertanács elnöke, Hruscsov is meglátogatta a romokat.

következő oldal 1 / 2