Módosították az örökségvédelmi törvényt

Műemlékvédelem

A módosítások foglalkoznak az ideiglenes védelemmel, amely a veszélyhelyzetbe került örökségi elemek megóvásának egyik leghatásosabb, mással nem helyettesíthető eszköze. Egyszerre szolgálja az örökségi értékek védelmét és növeli a jogbiztonságot az, hogy nemcsak tényleges veszély fennállása esetén lesz alkalmazható. Az ideiglenes védelem fennállása csak a szóban forgó műemléki érték állagának megőrzését, illetve az állagromlás megelőzését szolgáló munkálatok (azaz legfeljebb a legsürgősebb állagvédelmi és szerkezet-helyreállítási munkák) elvégzésére kötelezheti a tulajdonost, azaz nem teszi lehetővé a hatóság számára a teljes körű helyreállítás kikényszerítését.

Nagy területű, és/vagy számos rész-elemből összetett, illetve csak egyes részeiben kiemelkedő jelentőségű műemléki érték esetében pontosan meghatározott rész-védelemmel lehet élni. Az adott ingatlan többi része - hacsak a védetté nyilvánító rendelet eltérően nem rendelkezik - e védett rész műemléki környezeteként kezelendő. Ez a kiegészítés nem változtat azon, hogy ha az ingatlan egésze védett, akkor a műemléki védelem kiterjed annak minden elemére, alkotórészére és tartozékára is.

Több ponton módosulnak a műemlékvédelem sajátos tárgyaira vonatkozó előírások is. Ide tartozik a történeti kertek megóvása, a temetők műemléki értékeinek védelme.

A műemléki jelentőségű területre vonatkozóan a módosítás igyekszik megteremteni az általános közérdekből megvalósuló értékvédelem és a helyi szabályozás összhangba hozásának lehetőségét, illetve hatékony eszközét. Az új szövegezés, amely szerint "a műemlékek helyreállítása és használata során törekedni kell a történetileg összetartozó ingatlanokat, ingatlanrészeket egyesítő megoldásokra, továbbá a korábban - az eredeti műemléki érték csorbításával - eltávolított, fellelhető és azonosítható alkotórészek, tartozékok és berendezési tárgyak visszahelyezésére" - koncepcionális jelentőségű pontosításként ad alapot az örökségi értékek integritásának megóvására, illetve visszaállítására. Ugyancsak fontos a fenntartható használat kötelezettségének határozott megjelenítése, és az eszközéül szolgáló, úgynevezett kezelési terv fogalmának bevezetése - különös tekintettel a világörökségi helyszínekre.

A műemlék részleges bontására, illetve műemlék ingatlan telekalakítására vonatkozó módosítások is a tapasztalatok alapján indokolt pontosítások. Bevezetésük egyszerre szolgálja a valódi értékek védelmé, és növeli a jogbiztonságot azzal, hogy csökkenti az eltérő jogszabály-értelmezés lehetőségét. A védelem hatásosságát nem gyengíti, ugyanakkor gyakorlati szempontból az a jelentősége, hogy a védett ingatlan, illetve építmény értékeihez bizonyítottan nem tartozó elemek, részek eltávolítását nem kell a védelem (e részekre vonatkozó hatályának) megszüntetését kezdeményező eljárásnak megelőznie, azaz kiegészítő rész rendelkezik arról, hogy milyen körülmények között lehetséges, illetve megengedett a műemlék egy részének eltávolítása.

1. Történeti és régészeti örökség
2. Műemlékvédelem
3. Kulturális javak és hatósági feladatok