Megújult és megnyílt a Szépművészeti spanyol gyűjteménye

Módszeres gyűjtés eredménye

Francisco de Goya: A vízhordó lány

A spanyol gyűjtemény magja az Esterházy hercegi képtárból származik. Esterházy Miklós herceg fia, Pál herceg, az osztrák császár londoni követe javaslatára és közbenjárásával vásárolta meg Edmund Bourke, Dánia 1800-1811 közötti madridi követének gyűjteményét, amelynek zömét spanyol művek tették ki. Joseph Fischer, az Esterházy Képtár igazgatója 1820-ban, illetve 1822-ben megszerezte Goya két kis remekét (Köszörűs és Vízhordó leány) az egykori Kaunitz-gyűjtemény anyagából. Ugyanekkor jutottak hozzá a spanyol származású, Nápolyban működő José Ribera Szent András mártíromsága c. művéhez, amely a caravaggizmus beeső, kontrasztokra építő fénykezelését alkalmazza. (Ezt a fényt-homályt érzékeltető festészetet a spanyol művészettörténetben tenebroso festészetnek nevezik.)

Az Esterházy Képtár 1870-es évi  megvásárlása után megalakult Országos Képtárat, benne a spanyol gyűjteményt, alapításától kezdve adományok is gazdagították. Első mecénása éppen a képtárat eladó Esterházy Miklós herceg volt, aki Zurbarán Szeplőtelen Szűz c. képét adományozta a Képtárnak. A spanyol gyűjtemény európai jelentőségét már a kezdetektől felismerték első gondozói, majd a később a Szépművészeti Múzeum vezetői is, hiszen módszeres vásárlásokkal pótolták a hiányzó középkori műveket vagy El Greco alkotásait.

A középkori ún. Budapest mester oltárának öt képét, valamint El Greco Bűnbánó Magdolnáját (1921-ben) Nemes Marcell, Carreno de Miranda Szent Jakab a Clavijo-i csatában c. remekét (1922-ben), valamint Luis Tristán Három királyok imádása c. képét (1930-ban) Boross Jenő adományozta a múzeumnak.

1. Európai rangú gyűjtemény a Szépművészetiben
2. Módszeres gyűjtés eredménye