140 éve halt meg Fáy András, a haza mindenese

Fáy András 1786. május 30-án született Kohányban, és 140 évvel ezelőtt, 1864. július 26-án halt meg Pesten. Sárospatakon és Pozsonyban tanult, 1805 és 1808 között Pesten jogot hallgatott. 1808-tól Jobbágyiban gazdálkodott, 1810-től 1818-ig szolgabíró Pest vármegyében ben. 1818-ban adta ki Friss bokréta című művét, s ebben a magyar prózai vígelbeszélés kezdetét jelentő novelláját "A különös testamentom" címmel.

Legnagyobb írói sikereit meséivel aratta (F. A. eredeti meséi és aforizmái, Pest, 1818; F. A. újabb eredeti meséi és aforizmái, Pest, 1824). E mesék szinte kivétel nélkül célzatosak, valamilyen politikai vagy erkölcsi nézetet fejtenek ki. 1822-től Pesten élt, sok íróbarátja volt (Fáy fóti szőlőjében írta Vörösmarty a Fóti dalt).

1825-től Széchenyi eszméinek támogatójaként tevékenyen részt vett a politikában. 1832-ben jelent meg A Bélteky-ház című műve, az első eredeti magyar társadalmi regény. 1835-ben országgyűlési követ, 1837-40-ben a Kisfaludy Társaság első igazgatója. Az 1840-es évek elején az ellenzéki kör egyik vezéralakja, Szemere Pál szavaival "a haza mindenese".

1840-ben kezdeményezésére alakult a Hazai Első Takarékpénztár Egyesület néven az első magyarországi takarékpénztár. Jelentős érdemeket szerzett a Nemzeti Színház felépítése körül, sürgette egy nevelőnőképző intézet felállítását, elkészítette a Pesten felállítandó protestáns főiskola tervét. Pedagógiai gondolatait számos írásában is kifejezésre juttatta és népszerűsítette.

Sokat buzgólkodott az Iparegylet, a Védegylet, a kisdednevelés érdekében. 1845-ben az MTA helyettes elnöke. A szabadságharc után visszavonult a közéleti tevékenységtől és csak az írásnak élt.