A Kennedyek manipulálhatták a Watergate-ügyet

L. Patrick Gray 1972 májusa és 1973 áprilisa között volt az FBI igazgatója. Elődje, J. Edgar Hoover öngyilkosságot követett el, mert nem bírta elviselni, hogy Nixon manipulálta. Nem akart "Nixon és patkányai" célpontjává válni. Gray hosszú évekig dolgozott a könyvön, amelyet 2005-ben bekövetkezett halála után fia fejezett be. Ed Gray intelligens, de minden ravaszkodástól mentes embernek tartotta apját, akinek kötelességtudata jó szolgálatot tett a hadseregben, de a cápák között hátránynak bizonyult.

A könyv állítása szerint az 1972. június 23-i híres "smoking gun" (füstölgő puskacső) felvétel téves benyomást keltett. A hat nappal a Watergate székházba történő behatolás után készült szalagon H.R. Haldeman vezérkari főnök azt mondja Nixonnak, hogy az FBI túl közel került az igazsághoz, "mert Gray nem tudja ellenőrizni őket".

Gray szerint Haldeman hazudott: "Sohasem próbáltam ellenőrizni az FBI-t, sem ekkor, sem más esetben." A Fehér Ház már viszonylag korán tudomást szerzett arról, hogy W. Mark Felt, az FBI egyik tisztviselője híreket szivárogtat ki. Richard G. Kleindienst főügyész azt tanácsolta Nixonnak, hogy rúgja ki Feltet.

De honnan származott az információ? A könyv szerint John Mitchell főügyésztől, Nixon újraválasztási kampányának vezetőjétől. De ki volt Mitchell forrása? Kleindienst szerint Roswell Gilpatric, John F. Kennedy védelmi miniszterhelyettese, a Kennedy család közeli barátja. Gilpatric egy újságírótól tudta meg, hogy Felt szállítja neki az információkat. Gilpatric nem helyeselte Felt tettét, ezért elárulta Mitchellnek. 1973-ban felt kilépett az FBI-tól. 2005-ben aztán kiderült, hogy ő volt a titokzatos Deep Throat, aki tájékoztatta a The Washington Post két munkatársát a Watergate-ügy hátteréről.

Gilpatric 1996-ban halt meg. Fia, John Gilpatric kétkedéssel fogadta a könyv állításait. Szerinte az idősebb Gilpatric sohasem említette, hogy ismerte volna Mitchellt. A könyv említést tesz Richard M. Helmsről, a CIA akkori igazgatójáról, és helyetteséről Vernon A. Waltersről. Nekrológjukban azt írták róluk, hogy segítettek felgöngyölíteni a Watergate-ügyet. Gray szerint viszont hazudtak a Szenátus előtt, hogy elfedjék a CIA szerepét az eseményekben.

A New York Times riportere, Tim Weiner 2007-ben megjelent könyvében azt írta, hogy Helms és Walter kb. két hétig egyetértettek az ügy elhallgatásával, majd meggondolták magukat. Helms "többre becsülte a CIA-t, mint Nixont." Ed Gray szerint azonban az ügyet mindenképpen feltárták volna, mivel az apja sürgette a vizsgálatokat.

1978-ban Patrick Grayt összeesküvéssel, a radikálisok üldözésével, és a polgárok jogainak megsértésével vádolták meg (Felttel és egy másik FBI tisztviselővel együtt). 1980-ban bizonyíték hiányában ejtették az ellene felhozott vádakat. Két másik társát viszont elítélték. Reagan elnök adott nekik kegyelmet. Ed Gray szerint apja a Watergate-ügy idején túlságosan naiv volt. "A többiek viszont bűnözők voltak."