Kalapács alatt az indiai történelem

A Nagy Lélek avagy a Nemzet Atyja

1939 szeptemberében kitört a második világháború. Gandhi kijelentette, hogy India nem hajlandó a háborúban a demokratikus szabadság oldalán harcolni, mivel ez még magának Indiának sem adatott meg. A kormány azonban nem volt hajlandó változtatni a helyzeten, ezért ő a háború alatt meghirdette a 'Quit India!' jelmondatú programot, amelyben az angolokat az országból való távozásra szólította fel. Miután Anglia Indiát az indiai képviselőkkel való egyeztetés nélkül vonta be a háborúba, azok lemondtak képviselői mandátumukról.

A Mountbatten-házaspárral 1947-ben

A 'Quit India!' programot sokan ellenezték, de sokan támogatták is: kormányellenes megmozdulásokra, letartóztatásokra került sor, s Gandhi ezúttal egyesek erőszakos magánakciója ellenére sem volt hajlandó közbeavatkozni. 1942. augusztus 9-én Gandhit letartóztatták, és 1944-ig fogva tartották. 1944-ben egészségi állapota miatt szabadon engedték. Mivel a háború végén Anglia közölte, hogy hajlandó India vezetését átadni az indiaiaknak, Gandhi a harc felhagyására szólította fel az embereket.

Úgy tűnt, India függetlensége közel van, s többen Gandhit tekintették a független India vezetőjének, Gandhi azonban fokozatosan szembe került a Kongresszussal; 1947-ben ugyanis a Kongresszus az ő beleegyezése nélkül egyeztetett a Muszlim Ligával India felosztását és Pakisztán megteremtését illetően. Gandhi ellenzett minden olyan tervet, amely Indiát kettéosztaná, ugyanakkor a Muszlim Liga az egységes Indiát kifogásolta, mivel abban a muszlim kisebbséget elnyomnák.

India és Pakisztán létrejöttével megmaradt a vallási ellentét a muszlimok és a hinduk között, így Gandhi minden erejével azon munkálkodott, hogy ezt az ellentétet elsimítsa, mivel tartott egy esetleges polgárháborútól. Utolsó böjtjét is ennek jegyében kezdte meg; arra kérte az embereket, hogy fejezzék be a harcot örökre. India vallási vezetői biztosították, hogy békére szólítják fel az embereket, így Gandhi abbahagyta a böjtöt. India függetlenségének kikiáltása után továbbra is jelentős személyiség maradt a közéletben, politikai tisztséget azonban már nem töltött be.

Sokan gondolnák, hogy egy olyan embernek, mint Móhandász Karamcsand Gandhi, aki a békét, illetve a békés ellenállást hirdeti, nem voltak ellenségei saját nemzetében. Gandhi esetében ez nem igaz; éppenséggel a békés együttműködés pártfogolása volt az, ami egyes hindukat ellene fordította. Az ortodox hinduk úgy gondolták, hogy Gandhi programja - és ezáltal maga Gandhi is - szembeszáll a hinduizmus évszázadok óta fennálló rendszerével. Az érinthetetlenekről alkotott elképzeléseit például a kasztrendszer elleni támadásnak vélték.

1948. január 30-án Új-Delhiben, Gandhi közös imaórára igyekezett, amikor a Mahászabhával valószínűleg kapcsolatot tartó Nathuram Godse halálos lövést adott le rá. (Nathuram Godsét és bűntársát, Narayan Aptét később bíróság elé állították, ahol elítélték őket, majd 1949. november 15-én kivégezték őket). Egyesek szerint Gandhi utolsó szavait Istenhez intézte: "He Ram!" (Ó, Isten!).

Gandhi India történetében való szerepvállalását senki sem kérdőjelezi meg a világon;  Dél-Afrikában a hinduk érdekeiért, hazájában a parasztok és munkások érdekeiért állt ki, s a végsőkig harcolt India függetlenségéért, mely küzdelem során saját oldaláról is érték támadások. Megnyerő személyiségével kétségkívül nélkülözhetetlen volt India 1947-es függetlenségének kivívásában. A világ már aktív tevékenysége alatt (Rabindranáth Tagore elnevezése alapján) Mahátmának, azaz Nagy Léleknek nevezte, Indiában szokás Bapunak, azaz "A Nemzet Atyjának" is nevezni.

1. A békés ellenállás szülőatyja
2. A háziszőttesektől a sómenetig
3. A Nagy Lélek avagy a Nemzet Atyja