Elveszett dokumentumok a nagy pestisjárvány okairól

A Dorseti Történeti Központban nemrég előkerült 14. századi iratanyagok alapján a Gillingham települést 1348. októberében elérő járvány története rajzolódik ki, amely az ott élő 2000 ember felével alig négy hónap alatt végzett.

A halálozásokat egy részletes jegyzőkönyvben örökítették meg, amelyben a korszaktól igen szokatlan módon minden három hétben összegzést és sajátos statisztikát is készítettek az elhunytakról. A kutatók számára mindebből az volt igazán érdekes, hogy a járvány 1348-49 telén is tovább terjedt, amikor a bolhák és patkányok a hideg miatt nem mennek a szabadba. A pestisjárványt feltehetőleg vírusos fertőzés okozhatta, amely a vérhashoz vagy az ebolához hasonló tüneteket produkált, és azokhoz hasonlóan emberről emberre terjedt.

Dr. Susan Scott történész szerint a járványt nem a bubópestis okozta, ugyanis az azt hordozó bolhák számára túl hideg lett volna a Brit-szigeteken. Valójában Anglia klímája a 14. század közepén inkább melegebb volt.

Korábban beszámoltunk arról, hogy a közfelfogással ellentétben valószínűleg nem a bubópestis baktériuma, hanem egy Ebola-szerű vírus irtotta ki a 14. század közepén Európa lakosságának negyedét. A Liverpooli Egyetem két járványkutatója 6 évvel ezelőtti tanulmányában úgy ítélte meg, a vírus bármikor újra útjára indulhat.

A történelemkönyvek szerint a később fekete halálnak elnevezett járvány 1347-ben, a szicíliai Messina kikötőjébe érkezve jutott Európába. Más feltételezések szerint 1347-ben a pestis kórokozója jóval északabbra, Genovában ért az öreg kontinensre. A kórt a jelenleg érvényes magyarázatok szerint a Krím-félszigetről hazatért genovai hajósok, illetve a hajópatkányokon élősködő, fertőzött bolhák hurcolták magukkal. A járvány öt év alatt gyakorlatilag megtizedelte Európa lakosságát.