Újjáépítik a piramisok prototípusát

Az ókori Egyiptom legelső uralkodói már a piramisok előtt is hatalmas építkezésekkel jelezték nagyságukat, és sártéglákból épített erődszerű szentélyeket emeltettek saját emlékükre. A korai királyok hatalmának és kozmikus rendben betöltött szerepüknek megfelelően ezek a titokzatos temetési központok tekinthetők a gízai piramisok prototípusának és elődjének is.

A legnagyobb ilyen komplexumot - és egyben az egyetlent, amely még viszonylag felismerhető formájában áll - a második dinasztia egyik uralkodója emeltette i.e. 2780 körül. A mai Shunet el-Zebibben álló, két hektáros épület az abüdoszi síkságon, a korai egyiptomi uralkodók temetkezési helye mellett található.

Az elmúlt évezredek és az időjárás azonban nem kedvezett a vályogfalaknak, így 2001-ben a régészek már aggodalmukat fejezték ki az épületek állapota miatt. A bejelentés után nem sokkal elhatározták Shunet el-Zebib újjáépítését, és a munkálatokat 2004-ben kezdték meg.

Jelenleg a munkálatok felénél tartanak, és 1 millió dollár felhasználásával már több, mint 250 ezer, a helyszínen ókori receptek alapján készített vályogtéglát építettek be a falakba. A szakemberek nem az eredeti építményt szeretnék újjáalkotni, és nem egy egyiptomi Disneylandet építenek, hanem csak szeretnék jobb állapotba hozni az 5000 éves templomot.

Az angol régészek már száz évvel ezelőtt is jelezték, hogy a feliratok teljes hiánya miatt semmi biztosat nem tudunk a vályogépületekről, ráadásul a rejtélyeket csak fokozta, hogy az uralkodókat sem itt, hanem másfél kilométerre délre, Abüdosz mellett temették el. A 10 méter magas és 4 méter vastag dupla falak egy négyszögletes belső teret határoltak. Az épületnek eredetileg négy hatalmas kapuja, és a napfényben világító, hófehérre meszelt külseje volt. A nyílt terület egy kisebb tömeget is befogadhatott, a falakon belül kisebb, uralkodói szentélyeket is találtak.

A technológiai fejlődés azonban már az ókorban is egyre gyorsult, így alig egy nemzedékkel később Dzsószer fáraó már lépcsős piramist emelt, nem sokkal később pedig már a gízai piramisokat csodálhatták az i.e. 26. század turistái.