Választási manipuláció kék cédulákkal

A II. világháborút követő első választáson, 1945 novemberében elsöprő fölénnyel (57 százalékos eredménnyel) győzött a Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt (FKGP). A kisgazda Tildy Zoltán vezetésével megalakult koalíciós kormányban az FKGP mellett a kommunisták, a szociáldemokraták és a Nemzeti Parasztpárt vett részt. 1946 elején Tildy köztársasági elnök lett, helyét Nagy Ferenc vette át. A következő másfél évben a hatalom egyre inkább a Gazdasági Főtanács és a Kommunista Párt által létrehozott Baloldali Blokk kezébe került, az MKP sikeresen alkalmazta hírhedtté vált szalámi taktikáját, vagyis  meggyengítette, `felszeletelte` a rivális pártokat.

Plakátháború Budapest utcáin

Nagy Ferenc emigrációba kényszerítése után felgyorsultak az események. A Kommunista Párt mindenekelőtt idő előtti új választásokat akart, hogy a törvényhozó testületben is többséghez jusson. Ennek érdekében új választójogi törvényt fogadtatott el a nemzetgyűléssel (1947. évi XXII. tc). Ez kizárta a választójogosultak köréből a Horthy-kor jobboldali pártjainak és szervezeteinek közép- és alsó szintű vezetőit, a politikai okokból B-listázottakat, valamint a Németországba telepíteni szándékozott németeket és a Csehszlovákiából Magyarországra telepített magyarokat. 1945-höz képest ezáltal mintegy félmillióval, tehát 10%-kal csökkent a szavazópolgárok száma. (A törvény a "Lex Sulyok" gúnynevet kapta, mert a kisgazda Sulyok Dezső is elvesztette választhatóságát.)

Erre és más megszorításokra építve a kommunisták azt remélték, hogy az ellenzéki pártok aránya 15% alá fog csökkenni. Ezúttal azonban biztosra akartak menni, s ezért a felülről szervezett választási csalás eszközét is bevetették. Elfogadtatták, hogy a szabadságukat töltő nyaralók - a választásokat augusztus 31-én tartották- bárhol leadhassák szavazataikat. Ezt kihasználva a Belügyminisztérium mintegy 200 ezer hamis szavazócédulát - tulajdonképpen kék színű névjegyzékeket - nyomatott, s külön szavazóbrigádokat állított fel, akiknek tagjai gépkocsikkal községről községre robogva akár 10-20 helyen is voksolhattak. Az ily módon leadott szavazatok száma Péter Gábor, az ÁVO főnöke szerint elérte a 62 ezret, történészek becslése szerint 100-200 ezer "kékcédulás" szavazatot adtak le ily módon, a pontos számot utólag már nem lehet megállapítani.

Munkában a választási bizottság, 1947. augusztus 31.

A gondos előkészítés ellenére a Kommunista Pártnak ismét csalódnia kellett. Szavazatainak számát 17%-ról mindössze 22%-ra, mandátumainak számát pedig 24%-ra tudta növelni. A Szociáldemokrata Pártra adott szavazatok száma ugyanakkor enyhén (15%-ra) csökkent, s így a Baloldali Blokk Pártjai együttesen csak 45%-os eredményt értek el az 1945-ös 41%-kal szemben. Igaz, a teljesen felmorzsolódott Kisgazdapártra adott szavazatok száma drasztikusan, 57%-ról 15%-ra zuhant, ám utódpártjai együttesen - Rákosi prognózisára rácáfolva - nem 15, hanem 37%-os eredményt értek el.

Ha ezt és a Kisgazdapárt szavazatait összeadjuk, akkor ismét több mint 50%-ot kapunk, s ha a csalással szerzett kommunista szavazatokat levonjuk, akkor nem sokkal kevesebbet mint 1945-ben. A magyar társadalom abszolút többsége tehát másodszor is a magántulajdon és a parlamentáris demokrácia mellett, illetve a szovjetizálás ellen szavazott. Az új ellenzéki pártok közül különösen kettő bizonyult sikeresnek: a kereszténydemokrata beállítottságú Demokrata Néppárt Barankovics István vezetésével s a magát a Kisgazdapárt örökösének tekintő Magyar Függetlenségi Párt Pfeiffer Zoltán irányításával.

1947-es választási propagandájában a Kommunista Párt először hirdette meg nyíltan, hogy végső célja a szocializmus. A hatalomátvétel fokozatos taktikáját azonban továbbra sem adta fel, s ezért a politikai pluralizmus díszletei egyelőre megmaradtak. Ismét kisgazda politikus alakított tehát kormányt, ámbár nem Tildy vagy Nagy Ferenc típusú, hanem a hozzájuk képest önállótlan, távlati elképzelések nélküli s a kommunistákkal való együttműködésre hajlamosabb Dinnyés Lajos, egy mezőgazdasági akadémiát végzett alsódabasi középbirtokos. Alig néhány héttel a választások után azonban kiderült, hogy a többpárti demokrácia intézményeire immár díszletként sincs többé szükség. Sztálin új utasítást adott: a fokozatos hatalomátvétel taktikája helyett 1947 őszétől a szovjetizálás gyorsítására szólította fel kelet-közép- és délkelet-európai híveit.

(Forrás: MTI/Magyarország a 20. században)