A brit foci titkosszolgálati múltja

Michael Smith Kémjáték (The Spying Game) című könyve szerint Nagy-Britannia a futball szövetségen, balett társulatokon és utazási irodákon keresztül próbált kémeket elhelyezni a Szovjetunióba.

A kettős ügynök Kim Philby, az "Antiszovjet szekció IX" keretében szervezte az angol kémeket a Szovjetunióba, s minderről persze jelentést tett a szovjet táborban is.

Egy brit titkosügynök 1944-ben arról tett jelentést, hogy mielőbb meg kell kezdeni a felkészülést a Futball Szövetségben, hogy a megfelelő pillanatban aztán felkészülten lehessen cselekedni. Az MI6 javasolta, hogy a beépülésre kiszemelt szervezetek között a kulturális-, művészeti- és sportéletben működő vállalatok is kapjanak helyet.

A "Penetration of Russia to Obtain Intelligence Information" című dokumentum szerint a kémhálózat kiépítése nem kerül sok pénzbe a brit kormányzatnak, ugyanis "a beépülésre kijelölt személyeknek, mind operatív, mind ügynöki vonalon, természetes okuk van az egymással való találkozásra".

A dokumentum szerint az utazási irodák "sima ügyet" jelentenek, hiszen például a Sir Henry Lunn cég "már amúgy is az Orosz Kereskedelmi Kamara körül mozgolódik további utazásainak értékesítése miatt. Ebbe az almába helyezve, hamar kövér lesz a kukac". A Johnson Matthey kereskedelmi vállalat "már korábban előkészítő tárgyalásokba kezdett az Orosz Kereskedelmi Kamarával az orosz platinum és egyéb ritka fémek feldolgozása és terjesztése ügyében". A kanadai Hudson's Bay Company (mely 1919-ben az oroszországi forradalom után is részt vett a hírszerzésben) most a szőrmepiac felosztásán dolgozik. Az ír hajóépítő Harland & Wolff "hamarosan megegyezést kezdeményez az oroszokkal jégtörő teherhajóik ügyében, hogy bejusson a sarkköri vizekre is". A szigetországi fakereskedelemben egyébként is "a szovjet importáru jelenti az egyetlen lehetőséget a brit faáru kereslet kielégítésére."

Az idézett dokumentum szerint "az oroszok számára mi sem természetesebb, mint a britek kereskedelmi, ipari és financiális ügyletei, mely az imperialista burzsoázia létalapja."

A brit futball szövetségben folyó tényleges kémtevékenységről semmit sem lehet tudni, de tény, hogy számos brit üzletember - mint például Greville Wynne, aki az 1962-es kubai rakétaválság idején Oleg Penkovsky kém összekötőjeként működött és a szovjet fegyverkezési program korlátozott voltáról szolgált információval - nyakig benne volt a hidegháborús kémjátékokban.