Cementként szilárdult meg Pompeji lakóinak tüdejében a forró hamu

2020. május 31. 08:39 Niel-Peter Granzow Busch

Korábban

A beomlott tetők (augusztus 24., 19.00)

Röviddel a Vezúv kitörése után idősebb Plinius admirális üzenetet kapott egy barátjától, aki egy félreeső villában lakott, közel a Vezúvhoz. Unokaöccse, Plinius szerint ennek volt köszönhető, hogy a flotta jó része Pompeji felé indult, az emberek megmentésére.

Mire az admirális hajói elérték volna a pusztulás szélére sodródott várost, a part megközelíthetetlenné vált. A vulkán több millió tonna követ okádott ki magából a Nápolyi-öbölbe, és ez annyira eltorlaszolta a partvonalat, hogy egy mentőakció öngyilkossággal ért volna fel.

„A hamu záporként hullt a hajókra, sokkal forróbban és sűrűbben, mint ahogy azt el lehet képzelni. A föveny hirtelen megtelt a törmelékkel, mely a hegyből lövellt ki”- írta ifjabb Plinius levelében.

Emiatt az idős admirális kiadta a parancsot, hogy a hajók dél felé, a távolabb eső Stabiae városa felé vegyék az útirányt. Dél körül érkezett a városba, ahol bevette magát egy barátja házába, várva egy új esélyre, hogy segítséget nyújthasson.

Pompejiben közben a hamu- és kőeső egyre hevesebbé vált. A Vezúv időközben másodpercenként legalább 100 ezer tonna hamut és követ lövellt ki magából, és az ezekből álló oszlop már 30 km magasra nőtt a levegőben.

A pompejiek számára ez a pillanat volt az utolsó esély arra, hogy elhagyják a várost. A tetők mindenhol beomlottak és házakba szorult lakosok százait sújtották halálra.

Gaius Julius házának homlokzata is ledőlt. A halálra rémült család éppen csak elérte a ház hátsó részét, ahol a tető annyira meredek volt, hogy a törmelék nagy része lecsúszott róla az utcára.

Ezen a helyen maradt a kis család a megmentésre várva.

előző oldal következő oldal 4 / 8