Bill Clintont is meglepte London műszaki csodája, a Tower Bridge

A nyitott Tower Bridge (Wikipedia / PAUL FARMER / CC BY-SA 2.0)

Londonban a 19. század elején csak egyetlen híd, az 1831-ben átadott London Bridge ívelt át a Temze felett, amelynek két partját később több új híddal is összekötötték. Ezek mind a London Bridge nyugati oldalán épültek, mivel a hídtól keletre eső területen forgalmas kikötő terült el. A század közepére Kelet-London is benépesült, lakói – közúti átkelő hiányában – csak óriási kerülővel jutottak át a folyó egyik partjáról a másikra.

1876-ban a városvezetés pályázatot írt ki egy olyan új híd építésére, amely a közúti átkelés lehetővé tétele mellett az élénk kereskedelmi forgalmat lebonyolító nagyméretű vitorlás hajók közlekedését sem zavarja. A kiírásra érkezett 50 pályamű közül 1884 októberében választották ki a városi főépítész (s egyben a bíráló bizottság tagja), Horace Jones és John Wolfe Barry mérnök közös pályaművét. A híd építését 1886-ban kezdték el, az alapkövet maga a walesi herceg, a későbbi VII. Eduárd király rakta le.

A hidat tervező Jones 1887-ben meghalt, a feladatot átvevő George D. Stevenson a tervekben szereplő téglából tervezett, egyszerűbb homlokzatot a környezethez jobban illeszkedő, viktoriánus gótikus stílusúra cserélte. A csapóhíd mozgató szerkezetét William Armstrong tervezte meg. Az 1,2 millió fontba kerülő építkezés nyolc éven át tartott, öt fővállalkozó és heti 56 órás munkaidőben 432 munkás valósította meg a „technikai diadalt, az angol nagyság új kifejeződését” –  amint a walesi herceg a híd 1894-es felavatásakor mondott beszédében büszkén hangoztatta. Az átkelő kiállta az idő próbáját, ma is működik, sőt London egyik szimbólumává vált.

Az épülő Tower Bridge (1894)

A kettős szerkezetű Tower Bridge teljes hossza 244 méter, a tornyok közötti csapóhidat rejtő ív 61 méteres, a két szélső függőhíd egyenként 82 méter hosszú. A folyómederbe ágyazott két pillér viseli a híd 11 ezer tonnás acélvázát, amelyet portlandi kővel és gránittal burkoltak. A híd tornyai az alapoktól mérve közel 90, a víz felett 65 méter magasak, 43 méter magasságban két gyaloghíd köti össze őket. A gótikus jellegű tornyok házakkal beépített hidakat idéznek, vörösesbarna kőtömegüket fehér ablakkeretek, erkélyek és tornyocskák díszítik.

A gyér forgalmú gyaloghidakat 1910-ben lezárták, mivel rövid idő alatt az öngyilkosok, prostituáltak és zsebesek birodalmává váltak. (A gyalogosok csomagjaikkal nem akartak lépcsőzni, inkább megvárták a híd visszazáródását.) A középső nyílás egyenként 1000 tonnás felnyitható szárnyainak hidraulikus szerkezetét 1976-ig gőzgép mozgatta, akkor a berendezést elektromos meghajtású olajhidraulikára cserélték. A felnyitás – a bonyolult mechanizmus ellenére is – mindössze egy percig tartott. A maximálisan 86 fokos szögig emelkedő hídszárnyak nyitását mindig az áthaladó hajó méretéhez igazították, de ha az uralkodó hajón kelt át alatta, a hajó méretétől függetlenül teljesen kitárták.

A csapóhíd biztonságos nyitására szigorúan ügyeltek. Noha súlyos baleset sohasem történt, kisebb incidensekre azért akadt példa. 1952 decemberében egy emeletes busz a híd közepén járt, amikor az emelkedni kezdett. Albert Gunton buszvezető egy pillanat alatt döntött, gyorsított és átugratott a másik hídfélre. Utasai könnyebb sérülésekkel megúszták, őt bátorságáért 10 (mai értéken 243) fonttal jutalmazták. 1997 májusában éppen egy, az áthaladásra pontos időben érkező hajónak nyitották fel a hidat, amivel – a biztonsági emberek legnagyobb döbbenetére – kettészakították a Tony Blair kormányfő társaságában „késve” érkező Bill Clinton amerikai elnök gépkocsikíséretét.

Régen naponta többször is szükség volt a nyitásra, ma már a folyami forgalom kisebb, de még most is elsőbbséget élvez a közúti forgalommal szemben. Napjainkban a nagy hajóknak 24 órával korábban kell jelezniük áthaladási szándékukat, a híd – 2000 óta számítógéppel vezérelt – felnyitása ingyenes.

A Tower-híd továbbra is igen forgalmas közúti átkelő, naponta 40 ezren közlekednek rajta. Állagának megóvása érdekében 32 km/órás sebességgel haladva, maximum 18 tonnás járművek vehetik igénybe. Kamerarendszer segítségével csípik fülön a szabálytalankodókat. A hidat 1982-ben műemlékké nyilvánították, kőtornyaiban kiállítás mutatja be a történetét. Az újból megnyitott gyaloghidakról turisták gyönyörködhetnek a város panorámájában. 2008—2012 között 4 millió fontos költséggel renoválták, a Tower Bridge kék-fehér színű új ruhát kapott. 

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2011

• Az örökség
• Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
• A közös kód
• Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
• A Délvidék megszállása 1941-ben
• Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
• A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
• Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt