Bár a leendő anyós akadályozta őket, 12 év után újra rátalált a szerelem az özvegy Erdélyi Jánosra

Leány a talpán

Esküvőjüket 1853 húsvétjára tervezték, Erdélyi pedig nagy reményekkel, háromnapos utazását követően, március 20-án meg is érkezett Pestre. Ám Ilka édesanyja, Csukássné Csepy Katalin, a „tekintetes asszony” a vőlegény megjelenésekor közölte, hogy az utolsó pillanatban meggondolta magát, és visszavonja a frigyre adott előzetes áldását, így lánya kezét Erdélyitől megtagadja.

Az erélyes anya elhatározásának kettős oka volt: egyrészt sokallta a jövendőbeli férj korát, kevesellte „rangját”; másrészt Ilkát inkább Nagy Károlyhoz, a pesti tehetős ügyvédhez, másik, korábban – szülés közben – elhunyt leánya, Terézia özvegyéhez kívánta adni. A korban szokás volt, ha egy családban két leánytestvér közül az egyik elhalálozott, annak túlélő házastársa elvette a testvért azon célból, hogy elkerüljék az esetleges örökösödési pereket.

Erdélyi megbántottságában és felháborodottságában szó nélkül hagyta el a házat, mint írta: „én nem vagyok egyéb, mint megsértett büszkeség [...] „Nem is más tart meg, mint kegyed iránti igen őszinte, mély vonzalmam, melynek kifejezése eddig minden szavam, minden betüm, és ha kegyed meg nem ítél, azon pár könnycsepp is, mely ottlétem alkalmával erőszakosan tűnt fel szemeimben. Ugy is régen nem könnyeztem már, legalább tudom, hogy van még ellágyulás bennem, mert igen nehéz a sok szivtelen ember között jégcsappá nem fagyni a melegebb kedélynek.”

Ilka azonban nem nyugodott bele, hogy szerelmét elveszítette. Megtagadta nővére özvegyével kötendő frigyét, s az anyai akarattal szemben kitartott választottja mellett. Bár Erdélyi bevallása szerint elfogadta a szülői döntést, hogy nem házasodhatnak össze, és „ott állt, hogy büszkeségéért feláldozza szerelmét”, leveleiben mégis bátorította őt, hogy álljon ki magáért az anyai akarattal szemben: „vessen számot magával, és mondja meg az igazat szüléinek is […] legyen legény a talpán; s lépjen ki abból a haszontalan gyermeki rabszolgaságból.”

A lány végül kétségbeesett eszközhöz folyamodott, hogy szigorú édesanyját meggyőzze: erős akarattal éhségsztrájkba kezdett. Az anya, aki egyik lányát már elveszítette, 1853 júliusának elejére belátta, hogy Ilka tántoríthatatlan, és meghívta magához Erdélyit. Közölte vele, hogy beleegyezik a házasságkötésükbe. Így, minekutána „a szivárványt is nap és eső szüli”, az esküvőre 1853. augusztus 25-én Felsőgelléren sor került.

1. A második csapás
2. Menekülések
3. Az érett férfi választása
4. Leány a talpán
5. Tevékeny harmóniában

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

17. A náci Németország jellemzői
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
• Már 1918-ban lépéseket tett az egyesülés felé Németország és Ausztria
• 12 ezer, Argentínában élt náci nevét tartalmazó listára bukkantak
• Tökéletes ürügy volt a szabadságjogok megszüntetésére a Reichstag felgyújtása
• A háború utolsó napjaiban megpróbálta átvenni Hitlertől a hatalmat Hermann Göring
• Máig nem tudni pontosan, hány roma áldozata lehetett a holokausztnak
• Miért foglalkoztatták az ikrek az embereken kísérletező náci tudósokat?
• Két falu teljes kiirtásával bosszulták meg Reinhard Heydrich halálát a nácik
• Elhunyt a sobibóri haláltábor utolsó túlélőinek egyike