Aznap: 1918. június 10.

2019. június 10. 11:56 Múlt-kor

1918. június 10-én, hétfőn még javában dúlt az első világháború, így a harctéri hírek uralták a sajtót. Az Osztrák–Magyar Monarchia igyekezett változtatásokat eszközölni a közös gazdálkodásban, miközben a háborús hírek a központi hatalmak győzelmeit domborították ki. Fontos hír volt az amerikai csapatok megjelenése Európa csataterein, a nap legfontosabb híréről azonban meglehetősen szűkszavúan számoltak be a hazai lapok.

Korábban

„Antipaczifista gyűlés Londonban”

Az Újság híreiből:
„London, junius 10. (Reuter.) Az elbocsátott katonák és tengerészek szövetségének London Paral nevű munkásnegyedében lévő fiókegyesülete antipaczifista gyűlést tartott, a melyen az elnök oly határozati javaslatot terjesztett elő, hogy a szövetségeseket a háborúnak győzelmes befejezéséig támogatni fogják és a megegyezésen alapuló béke ellen tiltakoznak.”

„A határozatban azonkívül kijelentik, hogy csak olyan békefeltételeket vitathatnak meg, melyeket az angol kormány és a szövetségesek, állapítanak meg. A határozatot lelkesedéssel fogadták el. Minthogy a gyűlésen egyszerre valamennyien nem vehettek részt, egy második gyűlést is tartottak.”

„Tűz”

A 8 Órai Újság híreiből:
„Ma délelőtt tíz órakor nagyobb tűz pusztított a Rózsa-utca 51-53. számú házban, ahol Scheinberger Sándor gummijavító és pneumatikfeldolgozó műhelye gyulladt ki. Az említett időben Trapp József dolgozott a műhelyben, ahol az úgynevezett munkaasztalokra benzint öntött, amelyben azután a feldolgozásra szánt pneumatikákat akarta feloldani. A műhelyben megjelent Terbuch Mihály sofför, aki szintén egy gummikereket hozott feldolgozás végett. A rendőri bizottság még nem tudta megállapítani, hogy a munkás vagy a sofför, de egyikük cigarettára gyújtott, amelytől a benzingőz meggyulladt, s a műhely rögtön lángbaborult. Az erős légnyomás a soffört a szó szoros értelmében kihajította az udvarra, míg a munkás csak súlyos égési sebekkel tudott menekülni. A tüzet a VI. kerületi és a központi őrség lokalizálta; a súlyosan sérült Terbuchot és Trappot a mentők a Rókus-kórházba szállították.”

„Megkezdődőtt az első angol–német tanácskozás”

A Friss Újság híreiből:
„Hága, junius 10. A hágai német követ tegnap mutatta be Loudon külügyminiszternek Hatzfeld-Wildenburg herceget, a hadifoglyok kicseréléséről tárgyaló német delegáció tagját.”

„A hadifoglyok kicseréléséről tanácskozó konferencia ma tartotta meg- nyitó ülését. A tanácskozáson Loudon külügyminiszter elnökölt, akit ezután Jonkher dr. Van Vredenbruch, Hollandia skandináviai követe fog képviselni, minthogy ez idő szerint Hágában tartózkodik. A tanácskozó teremben a német delegátusok jelentek meg elsőül, az angolok csak később jöttek be. Azt hiszik, hogy a konferencia 10-11 napig fog tartani”

„Nagy német győzelem a Maas mellett – 8000 új fogoly – A német nagyvezérkar mai jelentése”

A 8 órai Újság címlapjáról:
„NYUGATI HARCTÉR:
Rupprecht trónörökös hadcsoportja:
Arras és Albert között a Sommetól és az Avretől délre a tüzérségi harc újból feléledt. Állandóan élénk volt a felderítő tevékenység.”

„A német trónörökös hadcsoportja:
Tegnap erős támadásban benyomultunk a Noyontól délnyugatra levő dombvidékre- A Maastól nyugatra elfoglaltuk a Mortemernél és Orvillersnél levő francia állásokat és Ouvilly-Ricquebourgon túl nyomultunk előre. A Maastól keletre elfoglaltuk a Gury magaslatokat. Bár az ellenség szívós ellenállást fejtett ki, gyalogságunk kiküzdötte magának az utat a riequebourgi és a lamottei erdőkön keresztül és Bourniont-Mareuil-on túl visszavetette az ellenséget. Lassignytól délre és délkeletre messzire behatoltunk a thiescourti erdőbe. A franciák erős ellentámadásait visszavertük.”

„Mintegy 8000 hadifoglyot szállítottunk be és lövedékét zsákmányoltunk. Az Oisetól Reimsig terjedő arcvonalon a helyzet változatlan. Az Aisnetól északra, Chateau-Thierrytől és Vregnytől északnyugatra helyi harcokból foglyokat szállítottunk be. – Tegnap 38 ellenséges repülőgépet és 6 léggömböt lőttünk le. Kroll hadnagy 27-ik és 28-ik, Udet hadnagy 27-ik és Kirstein hadnagy 25-ik légi győzelmét aratták. LUDENDORFF, első főszállásmester.”

„Amerikai csapatok a fronton”

A Friss Újság címlapjáról:
„Berlin, junius 10. Zürichből táviratozzák: Az amerikai csapatok mellé beosztott angol haditudósítók jelentése szerint az amerikai csapatokat most már a nyugati front több helyén tűzbe vetették. Az amerikaiak különböző, egymástól nagy távolságra operáló hadseregek kötelékébe tartoznak, a francia főparancsnok rendelkezése alatt állanak és francia és angol csapatokkal keverve használják fel őket. A Marne déli partján Veuillínél különösen nehéz harcokban vettek részt.”

„A bérkocsisok fényképes hajtási igazolványt kapnak”

A Népszava beszámolója a közlekedési bizottság üléséről:
„Sándor László főkapitány egészen belemelegedett már a sok reformálásba. Most a bérkocsis-kérdésben is újítást rendelt el. A bérkocsisok új hajtási igazolványokat kapnak, amelyek fényképpel lesznek ellátva. Jó volna azonban, ha a főkapitány úr végre a saját portáján is rendet teremtene, mert hogy a budapesti rendőrség is alapos megreformálásra szorul, ez minden kétségen fölül áll. A brutális rendőrök megrendszabályozására is kellene gondolnia.”

„Öngyilkosság a raktárban”

A 8 Órai Újság beszámolója, későbbi frissítéssel:
„A rákosi rendezőpályaudvaron ma délben az egyik raktárhelyiségben Nagy László 19 éves raktárfelvigyázó ismeretlen okból revolverével mellbelőtte magát és azonnal meghalt. A rendőrbizottság szemléje után a holttestet a törvényszéki orvostani intézetbe szállították. Az öngyilkosság okának megállapítása végett a rendőrség a nyomozást megindította.”

„Lapzártakor jelenti tudósítónk:
A Nagy László raktárfelvigyázó öngyilkosságáról szóló első jelentés nem fedte egészen a valóságot. A tizenkilenc éves raktárfelvigyázó végzetes tettét nem az egyik raktárhelyiségben, hanem a rákosi rendezőpályaudvar közelében, a 80. számú rendőrőrszobán követte el, ahova ma reggel lopás gyanúja alatt állítottak elő. Nagy László a büntetéstől való félelmében egy őrizetlen pillanatban, amikor a felügyelő rendőrt a telefoncsöngő elszólította, lekapta a falról Nagy XV. István rendőr szolgálati revolverét és mellbelőtte magát. A golyó a szívét fúrta keresztül, azonnal meghalt.”

„Az orosz kormány lefegyverezte a cseh árulókat”

A Friss Újság rövidhíre:
„Kiev, junius 10. Ufánál a cseh–tót csapatokat lefegyverezték. Stranjnál a szovjetcsapatokat megerősítették. Vezérük Podwojski népbiztos. A harc tovább tart. Samaránál a harc be van fejezve. Az orosz delegációhoz érkezett hír szerint a cseh–tótok teljesen alávetették magukat a szovjet föltételeinek. Tisztjeik nagyobb része letartóztatásban van.”

„Az elzüllött ügynök hitvesgyilkossága – a förtelmes házasság vége”

A Friss Újság híre:
„Megölte a feleséget ma délelőtt az István-úton egy elzüllött ügynök. A gyilkost Légrády Menyhért Emilnek hívják és áldozatát Somogyi Idának, Hat évvel ezelőtt kötöttek házasságot. A házasság eleinte boldog volt, később azonban, a férj lóversenyezni és kártyázni kezdett, elvesztette keresetét, eladott mindent, úgy hogy az asszonynak a Stefánia-úti tejcsarnokban állást kellett vállalnia. Légrádiék legutóbb a Kisfaludy-utca 13. szám alatti garniszállóban laktak, ahol az asszony fizette a szoba árát napról-napra. Légrádiné hat héttel ezelőtt a körhintán megismerkedett Vörös Imre elektrotechnikussal, aki ez idő szerint katona és a Keleti-pályaudvarhoz van beosztva.”

„A férj féltékeny lett Vörösre és megkérte, hogy ne érintkezzék a feleségével. Vörös ezt meg is ígérte és azóta nem találkozott az asszonynyal. Péntekén azonban levelet kapott Légradinétól, aki arra kérte, hogy keresse fel a Kisfaludy-utcai szállóban. Vörös Imre odament s az asszonyt egyetlen szál alsó ruhában találta, mert a többi ruháját a férj elvitte és elzálogosította. Vörös szerzett az asszonynak ruhát és másnap, szombaton délután is találkozott vele: az István-úton sétálgatott vele. A férj, aki nagyon féltékeny volt Vörösre, megleste őket s az István-út 21. számú ház előtt rájuk támadt: fojtogatni kezdte az asszonyt, majd kést rántott elő és a nyakán összeszurkálta. Az asszonyt súlyos sérülésekkel a Rókus-kórházba szállították, a férjet letartóztatták.”

„Közös ármegállapítás a monarchiában”

A Népszava gazdasági híre Bécsből:
„Ma itt az osztrák és a magyar árvizsgáló bizottságok tagjainak közös bizottsága ülésezett. Paul élelmezésügyi miniszter kijelentette, hogy kétséget nem szenved, hogy Ausztria és Magyarország közt semmi megállapodás nem lévén az áralakulás szabályozása tekintetében, ez a leghátrányosabb következményeket érlelte meg és súlyos árdrágításokat idézett elő.”

„Fries báró, az osztrák árvizsgáló bizottság elnöke megállapodást javasol amaz árak tekintetében, amelyekre nézve az Ausztria és Magyarország közti forgalomra való tekintettel közös ármegállapítás mutatkozik célszerűnek és annak a kérdésnek megvizsgálását ajánlja, milyen rendszabályokkal lehetne biztosítani, hogy az osztrák árak az Ausztriába érkező magyar árukra és a magyar árak a Magyarországba érkező osztrák árukra is érvényesek legyenek.”

„A moszkvai összeesküvők programmja”

Az Újság rövidhíre:
„A Gólos Kieva jelenti, hogy a moszkvai leleplezett összeesküvés fészke a „Haza és a szabadság védelmére alakult egyesület” volt. Az összeesküvés programmja volt: a kormány megbuktatása, új erős nemzeti kormány és hadsereg alakítása, erős tégy élemmel, a komiték és a hadsereg-biztosok intézményeinek megszüntetése, a háború folytatása az entente oldalán. Az összeesküvés főczinkosai tisztek voltak, a kik nagy pénzösszegekkel rendelkeztek.”

A nap legfontosabb híre: „Elsülyesztették a Szent István csatahajót az Adria-tengeren.”

A különféle hírlapok késve és szűkszavúan, csupán a bécsi táviratjelentés szövegére hagyatkozva számoltak be a Monarchia haditengerészete egyik legfontosabb fegyverének elvesztéséről. A legnagyobb részletességgel a Népszava írt a történtekről és a hajóról:

„(Bécs, junius 12.) A császári és királyi hadügyminisztérium tengerészeti osztálya közli: Őfelsége Szent István hajóját az Adrián egy éjszakai útján torpedólövéssel elsülyesztették. Rövid Miksa sorhajóhadnagy, Scarnitz gépüzemvezető, Müller Antal tengerészhadapród és a legénységnek mintegy 80 emberéről nem tudunk. Serda József tengerészeti tisztjelölt meghalt. A legénység többi részét megmentettük.”

(A Szent István csatahajó, a legmodernebb sorhajók egyikének építését 1911 februárjában kezdték meg és 19.14 januárjában bocsátották vízre Fiúméban. Az építős munkálatait a Ganz-Danubius-gyár végezte. A hajó 70 millió koronába került. Az építés kezdetétől a vízrebocsátás napjáig közel hét és fél száz munkás lett nyomorékká és halt meg. A hajó keresztelését egyik főhercegnő [Mária Terézia] vállalta, akinek tiszteletére az avatás alkalmára egy 40.000 koronás sátrat építettek. A hajó hossza 151.4 méter, szélessége 27.3, mélysége 8.2 méter. Vízkiszorító képessége 21.370 tonna. A fegyverzete 12 darab 30 és fél centiméteres ágyú, 12 darab 15 és tél centiméteres ágyú, 18 darab 7 centiméteres, 2 darab 1.7 centiméteres ágyú, 2 aknavető és 6 torpedólanszirozó. A hajó legénységének a száma békeidőben 962-988 között váltakozott.)

„Olasz jelentés a Szent István elsülyesztéséről”

A Népszava az ellenség vonatkozó jelentéséről is beszámolt:
„(Az olasz tengerészeti vezérkar jelenti): junius 10-én szürkületkor a dalmát szigeteknél két kis olasz torpedóhajó, amelyeket Rizzo Luigi korvettkapitány vezetett, megtámadott egy két nagy Viribus Unitis-típusú cirkálóból és tíz torpedóvadászhajóból álló osztrák–magyar különítményt. Egységeink keresztülhatoltak a torpedóvadászhajók vonalán és az elöl haladó cirkálót két torpedólövéssel, az utánajövőt pedig egy torpedóval eltalálták. Ezután egységeink, amelyek az üldözésükre siető torpedóvadászhajók közül egyet súlyosan megrongáltak, sértetlenül visszatértek kikötőikbe.”

„(A „M. T. I.” megjegyzése: Utalunk a cs. és kir. hadügyminisztérium tengerészeti osztálya által kiadott közleményre. Sem a második hajót nem találták el, sem a kísérő járművek közül nem rongáltak meg egyet sem.)”