Az FBI genetikusai oldották meg a lefejezett egyiptomi múmia rejtélyét

2018. április 5. 18:52 Múlt-kor

Mindennapi körülmények között az amerikai FBI DNS-szakértői nem ókori egyiptomi múmiákat vizsgálnak, azonban most így történt azzal a múmiával, amely Dzsehutinaht kormányzó rendkívül rossz állapotú, kifosztott sírjából került elő 1915-ben. A múmiának valamilyen rejtélyes okból levágták a fejét: a test a saját szarkofágjából eltávolítva a sírkamra egyik sarkában feküdt, feje viszont az egyik szarkofág tetején volt.

Korábban

A sír felfedezése óta rejtély övezi a maradványokat: pontosan kihez is tartoztak? Több kérdéssel együtt ez is megoldatlan lenne még ma is, ha nem segít a kutatóknak Dr. Odeile Loreille és csapata az FBI-tól. Loreille számára egyébként nem volt idegen a múmia, hiszen karrierje első két évtizedét a régi DNS-minták kinyerésével és vizsgálatával töltötte, mielőtt az FBI-hoz csatlakozott volna (többek között egy százharmincezer éves barlangi medvét, a koreai háború azonosítatlan elesetteit, egy a Titanicon megfulladt kétéves gyermeket és az 1918-ban meggyilkolt Romanov-gyermekek közül kettőt is vizsgált korábban).

A rejtélyes lefejezett múmia története 1915-ben kezdődött, amikor egy csapat amerikai régész a Kairótól majdnem háromszáz kilométerre délre, a Nílus keleti partján fekvő Deír el-Bersánál található ókori nekropoliszt vizsgálva bukkant a kifosztott sírra. A kamrához hasonlót korábban sohasem láttak: a nyilvánvalóan kirabolt és feldúlt sírt az ismeretlen rablók nyomaik eltüntetése érdekében felgyújtani is megpróbálták. A feliratok alapján azonban látható volt, hogy a sírt egy Dzsehutinaht (jelentése: „Thot erős”) nevű magas rangú tisztviselő számára építették, aki Felső-Egyiptom egyik tartományát kormányozta. Mivel a helyszín körülbelül négyezer éves, Dzsehutinaht az Egyiptomi Középbirodalom idején élhetett. Mivel a kormányzó szarkofágja mellett hitvese sírja is a sírboltban volt található, a rejtély részét képezte annak kérdése is, hogy a lefejezett múmia melyikőjüké volt. Mindkét szarkofág gazdagon díszített, a pár magas társadalmi rangjára utalva.

A sírt a régészek a 10A jellel látták el, és az 1920-as évek elejére a benne található tárgyak nagy részét az Egyesült Államokba szállították. A múmia teste Egyiptomban maradt, de a többi tárgy – köztük a legértékesebb, a fej – Bostonba került, a helyi Szépművészeti Múzeumba. A gyűjtemény részét képezte a fej mellett mindkét szarkofág, valamint a sírrablók által épen hagyott temetési figurák, amelyek a halottakat ábrázolják. Egészen 2009-ig azonban ezek mind a raktárban porosodtak, a megoldatlan rejtéllyel együtt. Ekkor kiállításra kerültek, ami újra elindította a találgatást a lefejezett múmia pontos kilétével kapcsolatban.

A fejből hiányzik néhány csont, amelyet a mumifikálási eljárás során távolítottak el rituális okokból. Ezek a csontok – a rágóizmok tapadásának helyei – nagy segítséget nyújthattak volna a múmia nemének megállapításához, azonban vélhetően annak érdekében, hogy a múmia a túlvilágon ki tudja nyitni a száját az étkezéshez, a múmiát előkészítők kiműtötték őket. A modern orvosok közül sokakat meglepett az a precizitás, amivel ezt végrehajtották az ókori egyiptomiak. Bizonyításul Dr. Rajiv Gupta neuroradiológus és Dr. Paul Chapman idegsebész szájsebész kollégájuk segítségével kipróbálta az eljárást korabeli eszközökkel (kalapáccsal és vésővel) más holttesteken, és sikeresen reprodukálni tudták a mumifikálók módszerét. A rejtély megoldásához azonban ez nem hozta közelebb a tudományt. Ehhez DNS-vizsgálatra volt szükség, azonban ókori múmiából korábban soha nem nyertek ki értékelhető mintát, mivel az egyiptomi éghajlat és a sírok viszonyai nem kedveznek a DNS fennmaradásának.

Miután az első próbálkozások sikertelennek bizonyultak, az ügyet 2016-ban átadták az FBI-nak, ahol Dr. Loreille egy, a fejből 2009-ben eltávolított, kivételesen jó állapotban megőrződött őrlőfog egy apró darabját használta fel a vizsgálathoz (a fog meglepő épsége miatt az előzetes találgatás az volt, hogy az esetleg korán – például szülés közben – meghalt feleségé lehet). A kicsiny mintát steril körülmények között finom porrá őrölte, majd egy olyan különleges folyadékban oldotta fel, amely felerősíti a DNS-maradványok láthatóságát. A minták bizonyosan nem modern kori szennyeződés hatására kerültek helyükre, mivel károsodottságuk arra vallott, hogy rendkívül régiek.

A DNS-szekvencia feltérképezésére szolgáló fejlett számítógépes szoftver segítségével a károsodások ellenére sikerült megállapítani, hogy a fej egy férfihoz tartozott. Nagy bizonyossággal állítható tehát, hogy a lefejezett múmia Dzsehutinaht kormányzóé, és nem a feleségéé. A vizsgálat sikere azonban ennél sokkal nagyobb hatással is van a tudományra: bizonyítást nyert, hogy lehet értékelhető DNS-mintát nyerni az ókori egyiptomi múmiákból. Ez elősegítheti az olyan irányú kutatásokat, amelyek az ókori Egyiptom lakóinak származását vizsgálják, valamint felmérik a térség mai lakóival való rokonságuk mértékét. Dzsehutinaht vizsgált DNS-e például arra utal, hogy anyai oldalon eurázsiai felmenőkkel rendelkezett. A szakértők azonban figyelmeztetnek, hogy messzemenő következtetést nem szabad levonni egyetlen mintából, és sok kutatásra lesz még szükség a további válaszokhoz.