Az elsüllyeszthetetlen nő túlélte a Titanic, az Olympic és a Britannia hajószerencsétlenségét is

Menekülés fogkefével

A White Star harmadik hajóját, a HMHS Britannicot az első világháború kitörése után kórházhajónak foglalta le a brit vezetés. Jessop 1916-ban vöröskeresztes nővérként dolgozott rajta. 1916. november 21-én az óceánjáró az Égei-tengeren haladt, amikor reggel 8 után hatalmas robbanás rázta meg a hajót. Feltehetően egy U-73-as német tengeralattjáró által telepített tengeri akna robbant fel, de az sem kizárt, hogy egy torpedó találta el a hajót.

„Hirtelen fülsiketítő moraj hallatszott. A Britannic megremegett, hosszan és elnyújtva a hajóorrtól egészen a tatig, megrázva az edényeket az asztalokon és összetörve dolgokat, míg a remegés alább nem hagyott, ahogy a hajó lassan folytatta útját. Mindannyian tudtuk, hogy találat ért minket” – emlékezett vissza a szörnyű pillanatokra Violet. Négy évvel korábban a Carpathián – annak ellenére, hogy éppen túlélte a Titanic elsüllyedését – amiatt panaszkodott, hogy nem vitte magával a fogkeféjét.

Az Égei-tengeren elsüllyedt HMHS Britannic nevű kórházhajó

Fivére, Patrick később többször ugratta azzal, ha még egyszer egy hajókatasztrófában való részvételre adná a fejét, mindenképpen vigyen magával fogkefét is. Ezúttal nem is követte el ezt a hibát: volt annyi lélekjelenléte, hogy a villámgyorsan a hullámsírba kerülő Britannic süllyedése kezdetén a fogkeféjét is magához vegye.

A mentőmunkálatok azonnal megkezdődtek. A két utolsó mentőcsónakot az azokra felügyelő harmadtiszt, David Laws engedélye nélkül engedték le az automata kioldószerkezet segítségével. A csónakok nagy erővel csapódtak be a vízbe, de az igazi borzalmak csak ezután következtek. A hatalmas propellerek ugyanis mindent elsodortak, ami az útjukba került.

Violet az egyik, a hajócsavarok által egyelőre kevéssé veszélyeztetett mentőcsónakban ült, onnan látta, ahogy a másik csónak – utasaival együtt – eléri a tomboló propellereket: „A tekintetek megteltek borzalommal, ahogy a vízben mindenfelé törmelékek és vörös sávok jelentek meg. A leeresztett mentőcsónakok még lógva hagyott kötelei megteltek emberekkel, mintha csak legyek lennének a légypapíron. Egyre növekvő félelemmel kapaszkodtak kétségbeesetten, tudván, hogy a biztos halál vár rájuk, ha eleresztik a kötelet.”

A Violetet szállító mentőcsónak egyre közelebb került a vadul pörgő hajócsavarokhoz

A Violetet szállító mentőcsónak egyre közelebb került a vadul pörgő hajócsavarokhoz: „(...) a Britannic hatalmas propellerei felkavartak és ledaráltak mindent, ami a közelükbe került – az emberek, a csónakok és minden más egyetlen rettenetes örvénnyé vált.” Az ápolónő úgy döntött, nem várja tétlenül, hogy őt is elsodorja az egyik szerkezet, ezért a vízbe ugrott. Csak a mentőmellényében bízhatott, mivel úszni nem tudott. Levegőért kapkodva egyszer csak valamibe beverte a fejét és elsüllyedt.

Nagy nehezen sikerült a felszínre rugaszkodnia, az eléje táruló látvány szörnyű volt: „Az első dolog, amit fájó szemeimmel megpillantottam, egy közelemben lévő fej volt. Egy fej, úgy szétnyílva, akár egy birka feje a hentesnél, az agya pedig a khaki színű ruhával borított vállakon csörgedezett. Bármerre néztem, a szenvedés szívszorító jeleneteit láttam, leszakított combokat, mintha csak egy óriás tépte volna le őket.

A halottak ekkor már békésen lebegtek a vízen, és rémült iszonyatot sugárzó arcú emberek bukkantak a vízfelszínre, majd buktak alá az utolsó alkalommal.” A hajó 55 perc alatt elsüllyedt. A tragédiában a Britannic 1065 utasából (személyzettel együtt) 30 vesztette életét.

Jessopot a harmadik baleset sem tántorította el attól, hogy még 1950-ig hajókon szolgáljon. Ezt követően visszavonult a suffolki Great Ashfieldben található XVI. századi zsúpfedeles házába, ahol tyúkokat nevelt. 1971-ben halt meg szívszélhűdésben, egy évvel azután, hogy John Maxtone-Graham elkészítette vele a története széles körben való megismertetése szempontjából kulcsfontosságú interjút. 1996-ban aztán Violet unokahúgai, Margaret Meehan és testvére, Mary átadták az óceánjáró-szakértőnek nagynénjük 1934-ben befejezett visszaemlékezéseit, amelyeket 1997-ben éppen Maxtone-Graham szerkesztésében ismerhetett meg a nagyközönség.
 

1. Bújtatott szépség
2. A Titanic és az ismeretlen csecsemő
3. Menekülés fogkefével

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2013

• A múlt század romkocsmái
• A Romanov-ház utolsó évtizedei
• Udvari bolondok a történelemben
• Száz éve épült a szőnyi álomkastély
• Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
• A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
• A Kennedy-család és az öröklött hírnév
• Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
• Robert Capa és Magyarország