Az 1793-as sárgaláz idején akár az idős szülőket is az utcára rakták, ha fájt a fejük
2020. június 15. 17:28 Múlt-kor
1793 nyarán több ezer ember betegedett meg Philadelphiában, az Egyesült Államok akkori fővárosában. A fertőzöttek bőre besárgult, hasfájástól, magas láztól, hidegrázástól szenvedtek és sokan véreset hánytak. Augusztus végére a betegek száma magasra szökött és egyre többen haltak bele a titokzatos kórba. A gazdagok tömegével hagyták el a várost. Philadelphia szabad fekete lakói azonban maradtak, és sokan közülük a bajbajutottak segítségére siettek.
Korábban
A gazdagok elhagyják a fertőzött várost
„Sárgaláznak hívják, de az orvosok számára teljesen ismeretlen a kór” – írta 1793 szeptemberében Thomas Jefferson, az Egyesült Államok külügyminisztere.
A 18. század végén az embereknek fogalmuk sem volt arról, mi okozza a sárgalázat, és arra sem találták a választ, hogy az miként terjed. Sokan úgy gondolták, a gyilkos kórt a városba érkező francia menekültek terjesztették el, akik Saint-Domingue-ban (a mai Haiti) kitört rabszolgafelkelés elől menekültek Philadelphiába. Mások, mint például Benjamin Rush, Philadelphia egyik neves orvosa a vállalhatatlan higiénés viszonyokban és a város rossz levegőjében látta a járvány forrását.
Bármi is okozta az 1793-as sárgalázat, a philadelphiaiak kétségbeesve próbáltak elmenekülni annak gyilkos karmai elől. A polgárok tisztes távolságot tartottak és kezet sem nagyon ráztak egymással. Néhányan ecettel átitatott zsebkendőkkel takarták el arcukat, vagy veszettül dohányoztak, mert azt hitték, hogy az majd megóvja őket a fertőzött levegő belélegzésétől.
Akinek lehetősége volt rá, elhagyta a várost. Így tett például az Egyesült Államok külügyminisztere, Thomas Jefferson és az elnök, George Washington is, aki távozásának okát aggódó felesége megnyugtatásával magyarázta. Alexander Hamilton pénzügyminiszter még a járvány kitörése kezdetén kapta el a sárgalázat. Fogta családját és a Philadelphiától pár kilométerre lévő nyári rezidenciájára költözött. Nemsokára felesége, Elza is megfertőződött.
A beteg szülők gyermekeiket Elza szüleihez, a New York államban fekvő Albanyba vitték. Hamiltonék Edward Stevens kezei alá kerültek, aki egyébként a pénzügyminiszter régi barátja volt. Hamilton és Stevens hosszú évek múltán, miután elhagyták gyermekkoruk színhelyét, a karib-tengeri St. Croix szigetét, Philadelphiában találkoztak újra egymással.
A sárgaláztól rettegő, több mint 20 ezer menekülő közt, amely abban az időben Philadelphia lakosságának csaknem a felét tette ki, számos orvos is volt, akik a többi halandóhoz hasonlóan rettegtek a sárgaláztól és inkább a város elhagyása mellett döntöttek.
A Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója, Benjamin Rush azonban a városban maradt. Bár nővérét elragadta a sárgaláz és ő is megbetegedett, Rush éjt nappallá téve dolgozott és fáradhatatlanul gyógyított szegényt és gazdagot egyaránt.
A kórból végül felgyógyuló Rushnak Minden igyekezete ellenére hibás elképzelései voltak a sárgalázról és annak kezeléséről. Az orvos előszeretettel alkalmazta a kényszerhánytatást, a köpölyözést, sőt a „higanyos izzasztópor” használatát is.
Módszereivel nem sikerült megállítani a fertőzés terjedését, sőt a kritikák szerint Rush ezzel csupán megnövelte a betegek szenvedéseit. A bírálók között volt maga Hamilton is, aki tollat ragadott, hogy propagálja orvosa és jó barátja, Stevens sokkal szelídebb módszereit, úgymint a hideg fürdőt, a Madeira bort, a meleg brandyt és a kinin kúraszerű fogyasztását.
Stevens „homeopátiás” módszerei egy kicsivel hatékonyabbnak bizonyultak, de a sárgalázat ezek sem tudták megfékezni. Mire a járvány 1793 novemberében alábbhagyott, a philadelphiaiak csaknem egy tizede, körülbelül ötezer ember belehalt a vírusfertőzésbe. Bár a járvány után évtizedig intenzív kutatásokat folytattak, több mint egy évszázadba telt, mire Walter Reed 1900-ban bebizonyította, hogy a sárgalázért a szúnyogok okolhatók.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
10. A reformkor fő kérdései
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Miért volt vértelen 1848. március 15-e?
- A nyelv átalakításáról szóló vitát is beindította a magyar államnyelvvé tétele
- Az irodalomban és a politikában is maradandót alkotott Kemény Zsigmond
- Az 1848-49-es szabadságharcban is tevékeny szerepet vállalt Irinyi János
- Alacsonyabb származása miatt sosem teljesülhetett be Vörösmarty első szerelme
- A cenzúra kicselezése érdekében adott alcímet a Himnusznak Kölcsey Ferenc
- Alig épült meg, máris történelmi esemény színhelye lett a Nemzeti Múzeum
- Nem láthatta színpadon a Bánk bánt Katona József
- Csatatértől az elmegyógyintézetig: ki volt Széchenyi István gróf?
- Szerelmes volt egy gyáros lányába, találmánya receptjét ezért csak potom pénzért adta el Irinyi János tegnap
- Semmiségnek vélte sebét a meglőtt Habsburg trónörökös, Ferenc Ferdinánd tegnap
- Politikai ellenfele volt az amerikaiak ellen harcoló nicaraguai Robin Hood gyilkosa tegnap
- Ingyen sör osztogatása miatt alakult ki tragédia II. Miklós koronázásán tegnap
- Festőként kezdte pályafutását a fényképezés egyik úttörője, Mathew Brady tegnap
- Hatásvadász bestsellereiről lett ismert a 2. világháborút is megjárt Herman Wouk 2024.05.17.
- Tiszavirág-életűnek bizonyult Norvégia első függetlensége 2024.05.17.
- A magyar történelemben Mária volt az első nő, akinek fejére került a Szent Korona 2024.05.17.