Az unalom elől menekülve nyitotta első galériáját a modern művészet védangyala, Peggy Guggenheim

A bányaiparban érdekelt, dúsgazdag Guggenheim família sarjának gyermekkora magányosan és unalomban, bár korántsem eseménytelenül telt. A család kényelméről inasok és szobalányok serege gondoskodott, szalonjaikban a francia Napkirály, XIV. Lajos eredeti bútorai álltak.

Az apa, aki 1912-ben a Titanic-szerencsétlenség áldozata lett, minden nyáron Európába vitte családját, de lányait sokáig nem engedte iskolába, nevelőnőjük pedig a férfi szükségleteiről is gondoskodott. Peggy egy avantgárd könyvesboltban vállalt munkát, itt „fertőződött meg” a modern művészetek szeretetével.

Az első világháború után Párizsban telepedett le, s magával ragadta a bohém élet, megismerkedett a kor nagyságaival. 1922-ben az általa a „bohémia királyának” nevezett dadaista képzőművész, Laurence Vail felesége lett, a viharos házasság hét év és két gyermek után, a kölcsönös hűtlenségek miatt bomlott fel. A magas, hosszú lábú, intelligens és finom lelkű Peggy a futó kapcsolatokban nem talált vigaszt, holott saját állítása szerint ezer férfival volt viszonya, úgy érezte, hogy élete véget ért.

Az unalom elől menekülve 1938-ban Londonban galériát nyitott, jóllehet az autodidakta asszonynak a modern művészetről kevés fogalma volt, állítása szerint akkor még az absztraktot és a szürrealizmust sem tudta megkülönböztetni. A galéria veszteségesnek bizonyult, de tulajdonosa a nála kiállító művészektől – Cocteau, Kandinszkij, Tanguy – mindig vásárolt egy-egy képet, megvetve kollekciója alapját.

A második világháború kitörése Párizsban érte, ahol múzeum alapítására készült, de az események meghiúsították tervét. A célra félretett pénzből a háború miatt nyomott áron kezdett képeket vásárolni, állítólag mindennap legalább egyet. Kollekcióját – egyebek között Klee, Picasso, Chagall, Miró, Modigliani alkotásait – a Louvre-ban akarta biztonságba helyezni, de a múzeum vezetői elutasították, mondván, gyűjteménye nem képvisel minőséget.

Az elutasításon felbőszülve bőröndökben és ládákban háztartási tárgyként küldte Amerikába kincseit, s nemsokára ő maga is hazahajózott Max Ernst író, képzőművész társaságában, akihez férjhez is ment. 1942-ben nyitotta meg második galériáját, a New York-i Art of This Centuryt („jelen évszázad művészete”), ahol elsőként állította ki az általa támogatott modern művészek alkotásait, s elsőként rendezett olyan tárlatot, amelyen kizárólag amerikai művésznők alkotásai szerepeltek.

Számtalan amerikai művész indult innen a hírnév felé, köztük a legnevesebb Jackson Pollock volt. Vele kapcsolatban követte el legnagyobb tévedését: még a művész életében, viszonylag olcsón eladta képeit, amelyek később horribilis áron keltek el.

Guggenheim 1948-ban bezárta galériáját, és Velencébe költözött. A Biennálén 1950-ben elsőként mutatott be kortárs műveket, a következő évben megvette az impozáns, bár befejezetlen Palazzo Venier dei Leonit a Canale Grande partján, és 1979. december 23-án bekövetkezett haláláig itt élt. Élete hátralevő részében még a városból sem utazott el, de magángondoláján, extravagáns napszemüvegében naponta végighajózott a csatornákon.

Gyűjteményét idővel megnyitotta a nyilvánosság előtt, végrendeletében pedig az épülettel együtt a Solomon bácsikája által 1937-ben alapított New York-i Guggenheim Alapítványra hagyta. A teljesen helyreállított, kibővített palota ma is őrzi Peggy Guggenheim, a modern művészetek és művészek védangyalának nevét és gyűjteményét. Velence egyik leglátogatottabb turistaattrakciója a huszadik századi modern képzőművészet egyik legjobb európai magángyűjteménye.

A Guggenheim Alapítvány kezelésébe tartozik az 1939-ben megnyílt New York-i Solomon R. Guggenheim Múzeum is, amely 1959-ben költözött a Frank Lloyd Wright által tervezett különleges épületbe, a híres spirálhomlokzatot Vaszilij Kandinszkij ihlette. 1997-ben nyílt meg a bilbaói Guggenheim Múzeum, a világ egyik leglátványosabb modern épülete, a Frank Gehry által tervezett, egymásra tornyosuló lekerekített formákat titánlapok fénylő burája borítja.

Bár Peggy Guggenheim egész életében a művészetet és a művészeket támogatta, magával szemben korántsem volt bőkezű, sőt zsugorinak nevezték, még az éttermi számlákat is tételesen ellenőrizte, nehogy becsapják. 1960-ban megírta önéletrajzát, élete több művészt is megihletett: született róla színdarab, rádiójáték és dokumentumfilm, sőt excentrikus stílusa ékszertervezőket is megihletett.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

5. Magyarország gazdasága a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• 1946 nyarára olyan értéktelenné vált a pengő, hogy az utcán hajították el a bankjegyeket
• 1956 miatt is késett a Borsodi Vegyi Kombinát elindulása
• Volt, aki féltette a túl sok szabadidőtől a népet a szabad szombatok bevezetésekor
• A rendszerváltoztatás belülről
• A haderő mellett a gazdaság fejlesztését is megcélozta a győri program
• Naponta nőttek tizenötszörösükre az árak a hiperinfláció idején
• Különösen kegyetlen körülmények között dolgoztatták a Hortobágyra kitelepítetteket
• Miért sikerült a lengyeleknek az, ami a magyaroknak nem?
• Nyolc áldozatot követelt a Kádár-korszak sikervállalatának építése