Átfogó felújítást és állami támogatást sürget a Louvre igazgatója
A megfelelő állami finanszírozás és egy átfogó felújítási program elmaradása esetén a világ leglátogatottabb múzeumának számító párizsi Louvre a jövőben kénytelen lesz bezárni a kapuit a nagyközönség előtt. A figyelmeztetést Christophe Leribault, az intézmény igazgatója fogalmazta meg a Le Figaro című francia napilapnak adott interjújában. A nyilatkozat rávilágít azokra a rendszerszintű infrastrukturális és biztonsági problémákra, amelyek az elmúlt időszakban jelentős kihívások elé állították az elöregedett műemléképületben működő gyűjtemény vezetését.
- A párizsi Louvre bezárásának veszélyére figyelmeztetett az intézmény jelenlegi főigazgatója.
- A múzeum vezetése jelentős állami forrásokat vár az elöregedett infrastruktúra modernizálására.
- A fejlesztési tervek a biztonsági rendszer tavalyi ékszerrablás utáni átalakítását is magukban foglalják.
A múzeumigazgató hangsúlyozta a magánforrások bevonásának fontosságát, de egyúttal világossá tette, hogy a küszöbön álló nemzeti választások után felálló új kormánynak is jelentős közpénzeket kell jóváhagynia az átalakításokra.
A pénzügyi támogatás megszerzése ugyanakkor komoly politikai és gazdasági akadályokba ütközik Franciaországban. Sébastien Lecornu miniszterelnök kormánya a hatalmas államháztartási hiány csökkentése érdekében éppen a közkiadások visszafogásán dolgozik, ami megnehezíti a nagyszabású kulturális beruházások finanszírozását. Leribault szerint azonban a történelmi épületegyüttes modernizációja elkerülhetetlen, és felújítás nélkül az intézmény rendkívül gyorsan lemarad a nemzetközi mezőnyben, ami végül a teljes bezáráshoz vezethet.
A múzeum korszerűsítésének szükségessége egy tavaly októberben történt, komoly visszhangot kiváltó incidens nyomán vált különösen sürgetővé. A bűnözők ekkor a gyenge pontokat kihasználva behatoltak az intézménybe, és mintegy 100 millió dollár értékű koronaékszert tulajdonítottak el.
Az idén februárban kinevezett új igazgató a bűntény egyéves évfordulójához közeledve az AFP hírügynökségnek elmondta, hogy a lopás rávilágított a biztonsági hiányosságokra, amelyek orvoslására egy 83 millió eurós mestertervet dolgoztak ki. A program részeként új biztonsági vezetői pozíciót hoztak létre, fejlesztik az elavult kamerahálózatot, valamint megerősítik a külső határok és a belépési pontok felügyeletét.
Az évente mintegy kilencmillió látogatót fogadó intézmény fizikai állapota folyamatos romlást mutat, amelyet a beázások, az elavult vízvezeték-hálózat és a nem megfelelő szigetelés is jelez. Az igazgató véleménye szerint a biztonsági és infrastrukturális kérdések szorosan összefüggnek a műemléképület szerkezeti adottságaival, így nincsenek egyszerű, csupán a felszínt érintő megoldások.
A felújítás mértéke és költségvonzata éles politikai vitákat is generált az elmúlt időszakban. Emmanuel Macron köztársasági elnök egy 600 millió eurós, új bejárat kialakítását is magában foglaló átfogó modernizációs tervet támogat. A szakszervezetek ugyanakkor bírálták az államfőt és Laurence des Cars korábbi igazgatót, mivel szerintük a grandiózus építészeti átalakítások helyett a látogatói élményt javító, szerényebb léptékű változtatásokra kellene fókuszálni.
A párizsi Louvre épületegyüttese nem kifejezetten múzeumnak épült, hanem egy sok évszázados építészeti evolúció eredményeként nyerte el mai formáját, ami alapvetően meghatározza a jelenlegi üzemeltetési nehézségeket. Az eredeti erődítményt még a 12. század végén emelték a városfalak védelmére, majd a reneszánsz kortól kezdve a francia királyok reprezentatív palotájává alakították át.
Az uralkodók folyamatosan bővítették a szárnyakat, de miután XIV. Lajos a 17. század végén Versailles-ba helyezte át a királyi udvartartást, a párizsi rezidencia részben elvesztette elsődleges politikai funkcióját. A francia forradalom idején született meg a döntés arról, hogy a királyi gyűjteményeket a nagyközönség számára is elérhetővé tegyék, így a palota 1793-ban hivatalosan is megnyitotta kapuit múzeumként.
Ez is érdekelhet
A több mint kétszáz éves múzeumi történet során a gyűjtemény folyamatosan gyarapodott, az épület szerkezete azonban nehezen tudott alkalmazkodni a modern kiállítási és biztonsági követelményekhez. Az utolsó igazán átfogó, a teljes intézményt érintő szerkezeti és funkcionális megújulás a 20. század végén, François Mitterrand elnöksége alatt valósult meg a Nagy Louvre projekt keretében. Ekkor készült el a főudvarban a föld alatti, tágas fogadótereket biztosító modern üvegpiramis, amely a korabeli látogatói igényeket igyekezett kiszolgálni.
Az azóta eltelt évtizedek technológiai kihívásai és a globális turizmus robbanásszerű növekedése azonban ismét felszínre hozták a hatalmas, többszörösen átépített műemléki komplexum fizikai korlátait.
